Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 3. szám - Kovács István: Emlékérem (Magyarok és lengyelek Európában 1848-49-ben)

Kovács István

Emlékérem

Magyarok és lengyelek Európában 1848-49-ben

i. Miklós cár 1850-ben emlékérmet veretett. A tábornokoknak adományozható változat egyik oldalán csupán felirat olvasható: „A gyó'zedelmes orosz hadsereg leverte és elfojtotta a zendülést Magyarországon és Erdélyben 1849- ben”. Az érem másik oldala díszesebb: a forradalom háromfejű hidráját leteperó' kétfejű orosz sast ábrázolja a cári címerpajzzsal együtt, amelyen a lázadás jelképével viaskodó sas nyugalmi állapotban is látható. Körirata: „Figyelmezzetek népek és hódoljatok. Velünk az Isten”. Az érem szerényebb, ezüst változatát minden orosz katona megkapta, aki részt vett a magyar szabadságharc leverésében.1

A diadalmaskodó orosz sast övező' mondat 1848. március 27-én lett közismert szállóige. Azt a kiáltványt zárta le, amelyet a forradalmi lázban égó', reménykedő' Európához intézve a cár e napon minden pétervári pravoszláv cerkovban és templomban felolvastatott.1 2 Intésnek foghatta fel az 1848-as forradalmak tűzfészkének számító Párizs, a II. köztársaság formálódó kormánya, amelynek legfontosabb külpolitikai célja az volt, hogy elfogadtassa a februárban bekövetkezett franciaországi változásokat - elsó'sorban Angliával és Oroszországgal. A legendás hírű költó'-politikus, a lengyelek nagy barátjának és a forradalmi kormány voltaképpeni vezetőjének tartott Alphonse Lamartine külügyminiszter kompromisszumkészsége oly tágnak bizonyult, hogy elméletileg még az Oroszországgal kötendő' szövetség is belefért. Testvéri figyelmeztetésül vagy inkább biztatásul szolgálhatott a cári szózat a két héttel azeló'tt túlságosan engedékenynek bizonyuló Habsburg Birodalomnak is, amelynek létéért I. Miklós 1833-ban Münchengrátzben ünnepélyesen kötelezettséget vállalt. A Porosz Királyság számára azonban ennél jóval több volt: határozott fenyegetés. Személy szerint annak vehette a cár sógora, IV. Frigyes Vilmos porosz király is, aki négy nappal azeló'tt, március 23-án fogadta a Poznani Nagyhercegség Przyluski érsek által vezetett lengyel küldöttségét. O ugyan a kihallgatáson arról igyekezett meggyó'zni a március 20-án Poznanban megalakult Nemzeti Bizottság deputáci- óját, hogy az őseitől örökölt „gyönyörű, virágzó tartományt” ne akarják elszakítani Poroszországtól.3 (Még ha ehhez a Porosz Királyság Lengyelország első felosztása során is jutott.) A Nagyhercegség lengyel államként vagy államrészként

1 A magyarországi hadjárat 1849. Orosz szemtanúk a magyar szabadságharcról. Budapest, 1988. 4.

2 Feldman, Józef: Sprawa polsa w roku 1848. Kraków, 1933. (továbbiakban: Feldman) 123.

3 uo. 115.

41