Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium III. (7. rész - ford. Szenyán Erzsébet)
teszk. A tragikus gesztus helyét elfoglalta a bohócgrimasz. Csak a siker számít, csak erről érdemes beszélni. Húsz, harminc évvel ezeló'tt sok ország még függetlensége kivívására törekedett. Igyekeztek kiszabadulni a nagy, globális struktúrákból. Ma más az uralkodó tendencia: ma már az az országok célja, hogy bejussanak a nagyobb, globális struktúrákba, s ebből hasznot húzzanak. Vagyis a huszadik század második felének evolúciója a függetlenségi harcoktól az önkéntes függó'ségre való törekvés felé halad. A szegénység nem szolidáris. Példának okáért nem alakult ki a harmadik világ ethosza, a harmadik világ patriotizmusa. A harmadik világ értelmisége annyira tele van komplexusokkal, túlérzékenységgel és félelmekkel, hogy nehezen tudja megfogalmazni pozitív nézeteit, teóriáit és programjait. így aztán ezek az értelmiségiek nem is vesznek részt a bolygónk sorsát, jövőjét érintő' vitákban — pedig véleményük meghatározóan fontos lenne. A demográfiai robbanás, a túlnépesedéstói való félelem — micsoda régi félelmek és veszélyek ezek! „Az i.e. IV. században — írja Lidia Winniczuk Emberek, szokások, erkölcsök az ókori Görögországban és Rómában (PWN, 1983.) című könyvében - a túlnépesedés nyugtalanító gonddá válik. I.e. 330 körül, Polibiusz történész feljegyzései szerint, a görögök egy, legfeljebb két gyermek felnevelésére vállalkoztak.” Ha több gyermekük született, „egyszerűen kidobták a szemétre, ami általában a halálos ítélettel volt azonos”. A szerző' idézi bizonyos Hilarion nevű görög férfiúnak a feleségéhez, Alishoz írt levelét (i.e. I. század): Amikor szerencsésen megszülsz, ha fiút szülsz — tartsd meg, ha lányt — dobd Id”. A huszadik század második felét uraló Kelet — Nyugat konfliktus megszűnésével új, a XXI. századot jellemzó' konfrontáció jelei mutatkoznak. Leegyszerűsítve Észak - Dél szembenállásnak vagy másként: szegények és gazdagok konfliktusának nevezhetjük. Következik a második „műszak” — a tömegtársadalmat, amely a század első' felében létezett, és tulajdonképpen a fejlett országokra korlátozódott, napjainkban — a dekolonizáció és a globális kommunikáció hatalmas méretű fejló'dése következtében — kezdi felváltani a „planetáris társadalom”. A folyamatot figyelemmel kísérő' szellemi iskolák azt feltételezték, hogy a dekolonizáció eredményeként mintegy automatikusan gazdasági növekedés fog bekövetkezni. Csak a hetvenes években jelentkeztek józanabb hangok, és a FAO elsó' római konferenciáján, 1974-ben már riasztó jelentések hangzottak el. Ma már senkinek sincsenek illúziói; nagyon igazságtalanul felosztott világban élünk. Az emberiség egy harmada jólétben, két harmada szegénységben él. És az olló egyre jobban nyílik, hiszen köztudott, hogy a szegény társadalmakban nagyon magas a népszaporulat. Nyugat-Európa jóléti társadalma összehasonlíthatatlanul öregebb, mint az ázsiai és afrikai társadalmak, amelyekben a népesség közel 50 százaléka 15 éven aluli — ez pedig növeli a helyzet drámaiságát, mert azok a fiatalok semmiféle perspektívát nem látnak maguk eló'tt,. És semmi jele annak, hogy bármi is megváltozhat. Annál kevésbé, mert a tömegtájékoztatási eszközök az utóbbi években nagyon komoly próbálkozásokat tesznek e kérdés marginalizálására. A médiumok a gazdagok kezében vannak, ók pedig nem érdekeltek abban, hogy tovább mélyítsenek egy új, nagyon lényeges jelenséget — a szegénységi tudat ébredését. 34
