Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Balogh Tamás: Köszönetnyilvánítás (Valami másban is én vagyok a legjobb)
De hogy meg is köszönjek már végre valamit: először is köszönöm szüleimnek az első' két gépet, ami ugye közös volt. Aztán köszönöm azt a másikat, ami most Szegeden van10 11, így már csak - modern ember vagyok - egy floppyval rohangálok az országban (Internet még nincs). Köszönöm a két nyomtatót, abból is van egy-egy a két városban. Aztán köszönöm a programokat, a kezelési útmutatókat, a tanácsokat, a programozóknak a blokkmásolót (vö.: köv. rész eleje!). Köszönet, mert nélküle már nemigen tudnék írni - lusta disznó vagyok. Köszönet Neumann Jánosnak is. ... szerelemért és barátságért Ez a legnehezebb rész. Még most is tart, még most is egyfolytában köszönetét kell rebegnem. És nemcsak Móninak. Égyfolytában köszönetét - amiért szeret(t)em. Nem is esik jól erről írni, kellemes is és nem is, de okulásul - főleg önmagam számára - íme, megteszem. De inkább mégsem. Mégsem tudok erről írni. Túl frissek az élmények: hiszen mindegyik bennem él még. Rettenetesen jó téma mind, főleg a viszonzatlan szerelem - szerencsére bővelkedem az ilyenben - mert ugye akkor a nyavajgásból és önsajnálatból mindig születik valami szöveg. Nem kell állandóan boltba és újságoshoz és moziba és hamburgereshez és videokazetta-kölcsönzőbe és virágoshoz és postára és telefonfülkéhez és papírzsebkendőért rohangálnom, elég otthon ülnöm és siránkoznom, hogy jaj, miért nem szeret. Hetedikes voltam, amikor az osztályom Pécsre ment kirándulni - nélkülem. Én azért nem, mert úgy volt, hogy a családdal úgyis abban az évben fogok odamenni. Az már mindegy, hogy ez nem így lett, a lényeg, hogy én nem voltam ott. De hát szerelmes voltam akkor is valakibe, ráadásul az egyik osztálytársamba, aki így őrizet, nem, nem is őrizet, inkább vigyázó szemek nélkül maradt. Nemcsak a féltékenység dumált belőlem, hanem a féltés (fizikai, egyéb) is, amikor megkértem akkori legjobb barátomat, Lacit, hogy vigyázzon már a lányra helyettem. Szép és nemes gesztus volt szerintem ez, hogy megkértem a barátomat, hogy vigyázzon a szerelmemre. A baj az lett, hogy az illető hölgy meghallotta ezt és igencsak megorrolt rám ezért. Szóvá is tette, hogy én csak ne figyeltessem őt, mert nem kell, és hülye bunkó vagyok. Ez utóbbi nem volt újdonság számomra, az előbbiről meg kiderült, tényleg nem kell rá vigyázni: azóta már feleség és anya, pedig csak négy vagy öt nappal idősebb nálam.11 hozzá, mint a technika. De kérdezzék csak meg őt a kerékpárkormány vagy a vetőmagűrtartalom-méró' szétszereléséről, esetleg a színespaprika kapszaicintartalmáról, azokról is sokat tud mesélni. 10 Illetve, hogy pontos legyek: az egyik van Szegeden, a másik, amit másodikként és kizárólag apunak vettünk, de jobbára én ülök előtte, az van itt, Gyomán, az íróasztalomon. 11 A férje rendőr volt Gyomán, és az egyik kedvenc szórakozása az volt, hogy szegény kis Balogh- ot mindig beküldje a járdára. Mert ugye az úttesten nem lehetne sétálni. Pedig ha tőlünk az 30
