Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 10. szám - Balogh Tamás: Köszönetnyilvánítás (Valami másban is én vagyok a legjobb)

Balogh Tamás

Köszönetnyilvánítás

Valami másban is én vagyok a legjobb

II

JL JLa jól emlékszem, korábban1 már megpróbáltam bebizonyítani, illetve öt példával alátámasztani azon állításomat, miszerint én vagyok a világ legnagyobb bocsánatkéróje. Most valami hasonlóra tennék kísérletet: azt próbálom meg igazolni, hogy én vagyok a világ legnagyobb köszönetnyilvánítója is. No, persze, véletlenül se olyasmire gondoljanak, amit a köszönetnyilvánítás szó sugall, hogy fekete keretes, hasoncím alatt gyászbír van, mintegy apróhirdetés, mert mindig azok mellett van, nem, nem ilyesmire gondolok. Olyan köszönetre, amikor az ember tényleg hálás valakinek valamiért, és olyankor mondja, ha ezt fölfogta. A reakcióidőit szerint ez lehet azonnali vagy késleltetett köszönet, ez utóbbi pedig lehet verbálisán is, vagy csak mentálisan megnyilvánuló. Magyarul - mert utálok idegen szavakat használni, só't, nem is értem óltet - , egy dolgot meg lehet azonnal köszönni és meg lehet késoBb köszönni, és ha késó1)b köszöni meg az ember, akkor teheti ezt szóban, úgy, hogy a korábban segítő' illető" - aki esetleg már nem is emlékszik az esetre, mert régen történt, mert számára nem is volt annyira emlékezetes, akármi okból - szemébe mondja, és megköszönheti e nélkül is, önnön gondolataiban helyrerakva a dolgot. Jaj, utálom az ilyen mondataimat. Bocsánatot kérek. Ha elolvasták, köszönöm.

Mondom, hogy én vagyok a legjobb.

Talán öt példa ismét futja belőlem.

1 Igen, ez biztos: a Bocsánatkérés című korpusz ez. Meglehetősen vegyes érzelmek fűznek ehhez a szöveghez, főleg most, amikor kijavítottam a korrektúrát: 1997. január 19-én. Ennek az ambivalenciának igen egyszerű oka van: a szöveg kora. Bár csecsemő' még, de már jó pár hónapos — az idő' nem állt meg közben, megváltozott egy-két dolog. No, az elbeszélés tárgya/tárgyai nem, csak az elbeszélő' viszony, a hozzáállás: ma már nem Móniból indulok ki és nem oda térek visz- sza. A szövegbe mégsem javítottam bele, meghagyom a szentségét a leírt szónak, egyszer voltam olyan is - de ma már teljesen másképp látom azokat az idólret. Amennyiben ezt a kedves olvasó hajlandó figyelembe venni, és máshogy olvasni újra a szöveget (iróniával), akkor nincs más hátra, csak hogy köszönetét mondjak érte: köszönöm.

25