Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 10. szám - Kalász Márton: Amely nap; Pastorale (versek)

Kalász Márton

Amely nap

Ki hordta fól, tegnap e lopott szép gallyon a hangyák, itt télen a loggiák kimért zöldjében - ünnep - másnap, s reggel, délelőtt, gyatra őrszéken ülők, vizslatunk lefelé - noha min föntről, sértett Teremtő? Esőzug közben, hívó a hangyának, elfelejtett, vers jutna eszembe, rögzül, mily vízpászmák körül: törődött, redős test s nagy menettöredéke, nyögve, nehézkedésre, vonszolódva föl köves hegy tetejére.

Fönt nyájra a Nap süt; függve április szeszélye kihangosíthatta széllel e bádog-vidéket az ablak körül, éjre léptettél, Uram, kíméletlenül. Bár mérte személyed e kitüntettett virágot - kőrontó, tulipán, gyökereztetett borostyán? Föntről: zöld, piros, sárga. Hangyák,

gyanútlan mit kalandoznánk így másnap körül. Útjaid, kis rózsával, hulltlatóval emelve.

Minden kint: Nap, szél, hordozó erő - tömérdek

táj szirma ujjakon. (ínség? Amely nap fölveti maszatolt, rémült testet még, Uram.,)

Pastorale

Délben esett s messze a kakukk hallgatott.

Erős nyugati szél fúj, a ház ablaktalan

fala mellől zuhan a kertbe. Tudva, idebent

lett volna tennivaló - az elsötétítő

fatáblákat ki se nyitottuk. Patészó, kemény

felhők, bent aludtam. A szomszéd kutya ugatott,

fönt a padláson a hétalvók mint ha űztek

volna rosszkedvű tűzként; dühük s révült vakogás.

Éjjel körüljárom a házat, vajon a nyílása a szűkös padlásnak - ki-be járhatnának, mivel táplálkozunk? Alkonyat felé ma már a kakukk távol szólt. Attűzött a dünén a hirtelen Nap.

Délben esik, nyájszó, átúszó őszi szélmalom-derű.

Hang a víz felől, gyűjtjük a teraszról gyűrt papírjaimat.

1