Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Balázs Attila: A vén zászlóhordók (hangjáték)
\ Balázs Attila A vén zászlóhordók Szereplők: Unoka Nagyapa (Apa, Dzsingisz) Ápolónő UNOKA Hány óra van, nagyapa? NAGYAPA Most vagy régebben? Lovak, csatazaj, elhalkul. UNOKA Kedves figyelőink, harmadik Balázs Pál életét már csak azért is nehéz vállalkozás felvázolni, mert vázolni szinte lehetetlen. Egy roppant színes, kalandos, hosszú és szerteágazó élettel ülünk itt szemben... NAGYAPA Nana, azért ne essünk túlzásba! UNOKA Ide beszéljen, nagyapa, a mikrofonba. NAGYAPA Nana, azért ne essünk túlzásba! UNOKA így talán jó is lesz. Nem kell kiabálni. Nyugodtan, normálisan belebeszélni. Jó? NAGYAPA Ha te úgy véled, kedves fiam-unokám. Hogy úgy jó lesz... akkor belebeszélek. De mit mondjak? UNOKA Bármit, ami eszébe jut. NAGYAPA Az nem lesz jó. UNOKA Miért ne lenne jó? NAGYAPA Mert akkor össze-vissza lesz, és senki se fog érteni belőle semmit. Nem így van? UNOKA Majd valahogy összepofozzuk. NAGYAPA Ha, ha, ha... ez tetszik. Majd összepofozzuk! Mint a törököt. UNOKA A törököt? Ez remek. Máris megvan a kezdő történelmi motívum. Hol volt ez a híres törökverés? NAGYAPA A szegedi konzervgyárban. Dzsingisznek hívták azt a törököt. Megbízható sofőr volt, de állandóan járt a szája. így hát megvertük. Nem is annyira én, mint amennyire a Jani meg a Géza. Fejére húztuk a zsákot, és aggyneki! Üsd, vágd, nem apád. UNOKA Derék dolog, nagyapa, de boldogabb lennék, ha egy kicsit távolabbra nyúlnánk vissza az időben. NAGYAPA Az se baj. Milyen távolra? UNOKA Hát, kezdjük például ükapával. Nyúljunk vissza ükapáig. NAGYAPA Bánom is én. De lehet, hogy megsütjük magunkat. UNOKA Már miért sütnénk meg magunkat? NAGYAPA Azért fiam, mert könnyen megsüti magát az, aki belekurkászik a múltba. UNOKA Vállaljuk a kockázatot. NAGYAPA Jó. 2
