Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 9. szám - A kölcsönadott kép (Benes József vallomása Sáfrány Imréről - Az interjút készítette: Szabó Tamás)
Zentán az első jugoszláviai művésztelep is létrejött. Zentára Milan Konjovicot, Bosán Györgyöt, Milivoj Nikolajevicet, Hangya Andrást, B. Szabó Györgyöt, és Sáfrány Imrét hívták meg, persze Ács Józsefen kívül. A festők állványaikat Zenta utcáin állították föl, és nagy lendülettel festeni kezdtek, lett is azonnal nézőjük. Zenta életébe azonban másképpen is bekapcsolódtak, beszélgetéseket, vitákat folytattak a közönséggel, s a Telep befejezésekor kiállítást rendeztek. Zenta példáját több vajdasági város követte, később a művésztelep-mozgalom országossá vált. A művésztelepek programját egyébként abban az időben leginkább a művészet autonómiájáért vívott harc jellemezte. Az ábrázoló funkciójú megjelenítés és a téma elsődlegessége helyett mindinkább előtérbe kerültek a képzőművészet formaelemei: a szín. a vonal, a ritmus és a sík. Az új kifejezési módot a kiállításokat látogatóknak is meg kellett szokniuk. Nem volt már elég a téma irodalmi ábrázolása, külső utánzása, hanem a jelek és jelentések útján való közlés vált elsődlegessé. Kezdetben a posztimpresszionizmus és az expresszionizmus. később az absztrakt is megjelent a festők vásznain.- Sáfrány életútján végigtekintve mégis úgy tűnik - Óhér és Zenta mellett - Szabadka volt a város, ahová leginkább kötődött. Festői indulásakor mit jelenteit neki Szabadka? Volt-e kapcsolata a két háború közli nemzedékkel?- Visszanézve Sáfrány pályájára, látható, hogy személyét is, művészetét is, kora iljúságától kezdve át- és átszövik a szabadkai vonatkozások, életének későbbi szakaszaiban is meghatározó volt számára a várossal való viszonya. Szabadkán járt gimnáziumba, s ott volt középiskolás, amikor a szabadkai festők közül Hangyával és Oláh Sándorral megismerkedett. Hangya Andrástól különösen sokat tanult, később azonban Hangyáénál lendületesebb, modernebb festészetet művelt, erősen hatottak rá a francia fauveisták, a vadak, meg Picasso, aki akkor a modern művészet egyik legmarkánsabb példájának számított a világon mindenfelé, s híre, hatása a vajdasági képzőművészetet sem hagyta érintetlenül. Sáfrány mindezt komolyan tanulmányozhatta, hiszen elméleti munkásságot is folytatott, ismert, hogy író is volt, már fiatalon kritikákat írt, előbb az újvidéki Magyar Szóban, aztán újra Szabadkán, a 7 Napban — ezek kiállítások kritikái voltak. A Várnak az apostolokra én is emlékszem, nagy feltűnést keltett, de másik önálló kötete, a Menetelés megjelenése is fontos eseménye volt a Vajdaság szellemi életének.- Ha jól tudom, magad is Szabadkán ismerted meg...- Messzire nyúlik vissza személyes ismeretségünk kezdete, de valóban Szabadkához kötődik, szabadkai gimnazista koromban többször láttam Sáfrányt az utcán festeni, néztem, hogyan dolgozik. így figyeltem fel rá. Aztán egyszer beszélgetni kezdtünk, elsősorban persze a festészetről. Emlékszem, külső megjelenésében sem volt mindennapi ember: viszonylag alacsony férfi, szemüveggel, bozontos hajjal, nagy, vörös szakállal, az ilyenre szokták mondani, hogy művészkülsejű. Nem volt szép ember, de ezt feledtette megnyerő, sőt sugárzó egyénisége... És élni is nagyon szeretett, szívesen üldögélt kávéházakban, szívesen beszélgetett. Én is megismerkedésünk kezdetétől folyamatosan kapcsolatban voltam vele, majdnem a haláláig, később ugyan elkerültem a városból, de ha Szabadkára látogattam, mindig megkerestem a 7 Nap szerkesztőségében. Olyankor rendszerint lementünk a földszinti cukrászdába, s kávé mellett beszélgettünk. Pályája folytatását ezekből a beszélgetésekből ismerem.- Biztosan őrzői róla olyan emléket, melyen keresztül egyénisége is megmutatkozik. 75
