Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 9. szám - A kölcsönadott kép (Benes József vallomása Sáfrány Imréről - Az interjút készítette: Szabó Tamás)
— Sáfrányról tudni kell, hogy személyes sorsa szorosan összefonódott művészetével. Bár tanárképző' fó'iskolát végzett, csak rövid ideig tanított, s hamar a már említett lapok munkatársa lett. A kritikaírás mellett egyre nagyobb számban készített illusztrációkat, tulajdonképpen ebből élt. s inkább szabadidejében festett. Volt azonban egy korszaka, amikor szabadúszóként működött, és megpróbált megélni a festészetből, mert volt érzéke a maga menedzseléséhez. Emlékszem például, egy alkalommal fogta a képeit, s elment a Vajdaság különböző' városaiba, Topolyára, Becskerekre, Kishegyesre. Sorra felkereste a hivatalokat, műveló'dési házakat, s hagyott mindenhol képet, ahogy mondta: kölcsön, nyugta ellenében. A hivatalok dolgozói persze megörültek, hogy irodájuk falait ezentúl képek fogják díszíteni, s valóban így is lett, egy-két hónapig. Akkor ugyanis Sáfrány újra megérkezett, és elkezdte leszedni a falról festményeit, azzal, hogy kell a kép, kiállításra. Mikor munkáit leemelte, a hivatalnokok a csupasz falakat látva valamit megérthettek, mert kérlelni kezdték Sáfrányt, ne vigye el a képeket, ha kell, méltányos áron, inkább akár meg is vásárolják mindet... A húszharminc szétszórt, „kölcsönadott” kép jó része gazdára talált így. E derűs történet mellett sem felejthető azonban el említetted is hogy a művészetet, munkáját nagyon komolyan vette. A szabadkai indulást követően hogyan alakult pályája? — Sáfrány életére, későbbi művészetére döntó' hatást gyakoroltak nyugati élményei, utazásai. Mint sokan mások, eljutott ó' is Párizsba, hosszabb ideig tartózkodott ott. Párizs művészi szempontból óriási élmény volt számára, mikor visszatért, sokat írt párizsi emlékeiről, benyomásairól, és ez a szemléletbó'vülés, változás a festészetére is Iáhatott. Erős színekkel kezdett dolgozni, igazi kolorista festészetbe kezdett. Ez lett valódi művészi világa, a szinte gyermeki örömmel művelt, spontán kolorizmus, amibe bele tudta vinni életélvezetét és lírai hajlamait. Néhány év után pedig egy újabb korszak kezdődött, amikor munkáit még gondosabban megszerkesztette, konstrukti-vista alkotásai ebben az időben születtek. Sámánokat rajzolt és szamártövis-bogáncsokat ábrázolt, ekkor, a hatvanas években lettek a szamártövisek a „sáfrányos” képek fő elemei. A természet e kis részleteit előbb realista módon lerajzolta, aztán mindet átszerkesztette, stilizálta. majd megfestette végül, egészen kevés színnel. Ugyanígy vette témául a sámánokat. Festett persze közben mást is. például virágcsendéletet. — Említetted egyszer, hogy más képzőművészeti műfajjal is kapcsolatba került. Melyik volt az? — Az, hogy a festészeten belül sokoldalú volt, talán az eddigiekből is kitűnik, de érdeldődése később még ennél is szert.eágazóbbnak bizonyult: A rajzolás és a festés mellett elkezdett szőnyegtervezéssel foglalkozni. Több olyan munkájára emlékszem, amikor szőnyeghez készített rajzot. Egyszerű vonalrajzok voltak ezek, de nem színezte ki őket,, a színezés helyett a rajz megfelelő helyeire a gyapjú színének a számait írta be, ami aztán, később. így önálló alkotásként kezdett létezni: annak ellenére, hogy eredetileg mindez egy munkafázis kezdő lépése volt — rajzként, magában is érdekesnek tűnt. Valamiféle posztkonceptuális művészet jött létre altkor, lehet, hogy nem tudatosan, de születése körülményei néhány év elteltével már kevésbé voltak lényegesek. Ebben a korszakban történt egy érdekes eset Sáfránnyal. Párizsból egyszer azzal jött haza, hogy ismerek-e jó ügyvédet? Elmondta, miért kell. Párizsban, egy kirakatban különleges kerámiaedényeket látott, azonnal felfigyelt rájuk, s jobban megnézve észrevette, hogy az edények falait az ő, bogáncsra emlékeztető, stilizált motívumai díszítik. Úgy vélte, a motívumokat tőle lopták, ezért akarta a pert. Az edényeket le is fotózta, bizonyítéknak, mert mindenáron meg akarta 76
