Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 9. szám - Jász Attila: Miért Szicília? (Széljegyzetek a hasonlóság mítoszához II.)
vert szerelmi élete alapján - Friedával eléggé megalapozott lehet e kijelentése. Feleségemmel a tengerpartról gyalog megyünk fel a szerpentinen, nem tudjuk még, hogy lépcső is van, negyven fokos hőségben és folyamatos benzingőzben. Járda sincs, rajtunk kívül senki sem próbálja az autóúton megközelíteni a sziklán található várost. Felvonóra nincs pénzünk, illetve sajnáljuk azt a keveset ilyesmire költeni, amikor bőven van időnk felsétálni, noha közben kiderül, hogy jóval többről van szó, mint sétáról. így viszont, a partról indulva, megtaláljuk Caesar nyári villáját, gondozott ligetet impozáns romokkal. Egész Taorminát bejárjuk, mert meg akarom nézni egykori kedvencem, a botrányos-erotikus szépíró villáját, abban a reményben, legalább emléktábla jelzi majd. Szerencsére a város nem olyan hatalmas kiterjedésű, így a kudarc nem annyira fárasztó. Kár, mert olvasmányélményeim alapján elképzeltem, milyen lehet a ház, melynek teraszán alkotói magányát néhány órára megszakítva, David Herbert Lawrence - az ember, aki a szigeteket szerette — nyughatatlan feleségével kávézgatott... Talán azért sem találtam meg a villát, mert túl konkrétak voltak az elvárásaim. Van az éjszakai Taormináról egy maradandó élményem, mely a mai napig nem kopott meg. Az éjszakai városnézésen, a tengerpartról lépcsőn felkapaszkodva. igazából csak a kivilágított görög színházat akartuk megnézni, de be volt zárva, így a színház utcáján beültünk — illetve ki a teraszra — egy pohár szicíliai borra. Egy eklektikus, de szimpatikus bárba. Városnézés helyett itt ücsörögtünk és szívtuk az éjszakai Taormina markáns utcaszagát, ugyanis nézegetnivaló nem nagyon volt. Csöndes környék, alig-alig jártak arra, de éppen ez tetszett meg nekem. Nagyjából egy évvel később - alig merem leírni, hogy majdnem napra pontosan - Hites Sanyival üldögélünk a tatai görög étteremben, az irodalmi életről beszélgetünk, magyar bort iszunk hozzá, miközben valahogy kiderül, hogy egy hetes taorminai tartózkodása alatt minden éjjel a szálláshoz közel, egy bárban üldögéltek. Tisztáztuk a részleteket, a jellegzetességeket, minden egyezik, még a pincér és a pincérlány. a hatalmas pálma a teraszon, s egyébként is a színház utcájában nem volt több bár... De érdekelhet-e ez rajtunk kívül bárkit? Palermo Palermoban többszöri eltévedés után egészen véletlenül pillantom meg a Grand Hotel della Pálmát, ami önmagában véve nem is olyan meglepő', hiszen elég központi helyen van. Persze alig akarom elhinni, hogy ez az épület lenne „az”. Ahol Wagner befejezte a Parsifalt. Pontosabban, eleve azért utazott ide, hogy itt fejezze be. Ennek jelentőségét csak akkor mértem fel, amikor valahol rábukkantam egy elejtett, lényegtelennek tűnő megjegyzésre, miszerint a Parsifalt a Keleti Templárius Rend (az Ordo Templi Orientis) akkori nagymestere rendezte és mutatta be. Ami a Grál történetéről lévén 9
