Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 8. szám - Zalán Tibor: Megkésett tematikus szöveg-töredék

suth Lajos, sem a Bem apó. Kun Béla nyilván segített volna, de sajnos, még nem őt ünnepeltük. Meg a suttogó hírek, amiknek hatására nyomban az ellenséges propaganda eszközeivé, mi több, bábjaivá váltunk hiszékenységünkben, hogy az egyik pesti hídon két oldalról beszorították a meggondolatlan egyetemistákat, meg a megtévesztett, hát megtévedt értelmiségi fiatalokat a rendőrök, mert tüntetéssé degradálták az előünnepet, állítólag szovjet zászlók is égtek (pedig gondolható-lett volna, mennyivel egyszerűbb a sarló és kalapács kivágata, a lyukat nem tudja eloltani a szól), melyek pedig csak nemzetköziségre akarták emelni a mi partikuláris ünnepünket, jogosan zuhogtak hát a gumibotok, következtek be a letartóztatások. Érezhető volt már akkor is, hogy csak bajt hoz a FIN-napokra ez a március közepi ünne- pelgetés. Mederbe kellett hát vezetni cseberből a vödröt, mint később Nagymarosnál a Dunát, Kilitinél a duzzadt vizet. Meg lett rendszabályozva a márciusnak ez a része, egy napja, az ünnepet ismét visszakapták azok, akik megérdemelték, mert szépen tudtak ünnepelni, szép rendben, elvágólag, előre elkészített és elpróbált forgatókönyv szerint, a FIN-napokkal elvágólag és összeegyeztetően. — Az évek jöttek, mentek, de inkább mentek. Nincs már FIN-napok, és március 15-e akár nacionalista is lehet. Ilyen is, olyan is. A politikusok most is ott ácsorognak az emelvényeken, szívből fakadó beszédeket mondanak a Nemzeti lépcsőin a jó nagy nemzetiszínű zászlók lobogása közben, nagy erővel, szépen. A szívbe mélyen nyilamlik az emelkedett szónoki hang. A zsigerekben szaggatózik végül. Kossuth Lajos is azt üzente. Végre megüzenhetné már, hová. Elvégre demokrácia van, vagy mifene...

69