Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 8. szám - Szekér Endre: A stílus - az író (a drámai művek stílusáról)
Szekér Endre A stílus - az író a drámai művek stílusáról* ü JUenedek Marcell két esztendeig a kolozsvári, tizenhárom évig a budapesti egyetemen tartott előadást a drámáról. S mikor jegyzeteit rendezgette, a dráma műfajának jellegzetességeit akarta írásba foglalni, arra jött rá, hogy mindezekből csak „szép emlékoszlopa” lenne a dramaturgiának. Mert a dráma műfaja megváltozott, átformálódott, a hagyományos „drámaiság” sincs többé. Még esetleg abban a közhelyben meg lehetne állapodni, hogy a dráma a színjátszó személyek párbeszédeiben kifejeződő emberi sorsokat mutat be a közönség előtt. De ez az általánosság, ez a közhely sem elfogadható, hiszen ma már van „mono-dráma”, melyben nincs párbeszéd. A közönség is megváltozott: a dráma lehet egy-egy ember olvasmányélménye vagy a televízió által bemutatott művet figyelheti otthon a család a képernyő előtt stb. A dráma a harmadik hagyományos műnem (műfajcsoport) - a bra és az epika mellett. Legszorosabban az epikai művekkel állnak „rokonságban” a drámák, hiszen a külső világ ábrázolása is a céljuk. Mindkét műnemben a cselekmény fontos szerepet tölt be, de a drámában az eseményeket megjelenítve látjuk, „élő” szereplők párbeszédeiben. A párbeszéd természetesen még nem dráma. Ehhez járul a hagyományos értelemben vett drámában a konfliktus, az összeütközés, a szereplőknek egymáshoz való viszonyának megjelenítése. A drámában ellentétes érdekek, nézetek, eszmények, törekvések stb. feszülnek egymásnak, mely a színpadon előttünk bontakozik ki. Hasonlóképpen részesei lehetünk a drámai hős jellemfejlődésének, változásainak, érzelmi hullámzásának, esetleg tragikus sorsának. A hagyományos drámát - mint a színpadon előadott művet - mindig a jelenhez szólónak szokták tekinteni. így szólhat Shakespeare drámája évszázadok óta a különböző korok új és új nemzedékéhez. De a dráma nemcsak mint a színpadon előadott mű szólhat hozzánk, hanem mint olvasott irodalmi alkotás is, otthon, olvasólámpák alatt. De talán ilyenkor is befolyásol minket a dráma műfaja, mert „lelki szemeink előtt” látjuk az olvasott drámáról, természetesen mégis drámaként él előttünk „illúziót” keltő díszletekkel, jelképes környezettel stb. A régi irodalomelméletek két alapvető drámai műfajt különítettek el: a tragédiát és a komédiát. S ehhez viszonyították az úgynevezett középfajú drámát, a színművet, a tragikomédiát stb. Arisztotelész Poétikája is pl. a tragédiával foglalkozik. A műfaji változások már a korábbiakban is érvényesültek pl. Csehov „lírai” drámáiban, melyekben visszaszorult a cselekmény, az élesebb konfliktus. Brecht „epikus” színházában pedig „elidegeníthető eszközökkel” élt, megszakította a mű “ Készült a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány „Tudomány az oktatásban” szakalapítványának támogatásával. „A stílus - az író” című készülő' munka egyik fejezete, rövidítve 70
