Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 8. szám - Balog Iván: Zsákutca (A hisztéria fogalmának szerepe Bibó fasizmus-, nacionalizmus- és antiszemitizmus-felfogásában)
teóriák külön érdeme, hogy egy nem-aufklérista és nem-machiavellista racionalizmust képviselnek azáltal, hogy az európai fejló'dés intellektualizmusát intézményekben, szokásokban és technikákban horgonyozzák le, nem pedig az értelmiségi diktatúra (ld. Bibó 1986c:79, 92-94; 105-110; vö.: Konrád-Szelényi 1989) ideológiai alátámasztását szolgáló észkultuszban. Ez a felismerés indítja Bibót arra, hogy a politikai romantika, a mítoszok (Bibó 1986a:297-365) legjobb ellenszereként az „egy gramm begyakorolt módszert” (Bibó 1986a:549) ajánlja. Hasonló a mondanivalója a Kádár-rendszerrel kapcsolatban az egyik legjobb Bibó-interpretátornak, Kenedi Jánosnak is (Kenedi 1991). Meggondolkodtató párhuzam kínálkozik itt is a már többször említett tárgykapcsolat-elmélettel, amely szerint a tisztázatlan helyzetek, a strukturálatlan, amorf viszonyok a gondolkodási, illetve pszichés folyamatokat is a primitivizálódás, ill. a szétesés, a hasadás irányába terelik (Hamilton 1996). Bibónak különösen a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó írásai (tehát: munkásságának nagyobbik része!) fogalmazzák meg azt az üzenetet, hogy az egyértelmű határok, keretek hiánya, a tárgyalási fórumok elégtelensége, a konvenciók gyöngesége, az elvek kiforgatása stb. megfoghatatlanná, értelmezhetetlenné és végső soron kezelhetetlenné teszik az államok közti konfliktusokat, és elsősorban felelősek a válságok kirobbanásáért, a politikai tömegőrületekért, a terméketlen, „homousion-homoiusion” jellegű politikai vitákért. Bibó békecsináló {Az európai egyensúlyról és békéről eredetileg a Békecsiná- lók könyve címet kapta! ), egyensúlykereső (ld. Bibó 1986a:300-301, vö.: Balog 1995) és politikai terapeuta szerepkörének, a kölcsönös szolgáltatások — a kölcsönösség eszméjét a gyakorlatban megvalósító - társadalmáról vallott, valamint a hatalmi ágak elválasztásáról szóló doktrínájának, sőt, harmadikutasságának is ez az igazi értelme. Ebben a szellemben kell hát értelmeznünk a fasizmusról, a nacionalizmusról és az antiszemitizmusról vallott nézeteit is. Mielőtt külön taglalnám Bibó analízisét évszázadunk három szörnyű politikai epidémiájáról, meg kell jegyeznem, hogy Bibónál a történetiség és a pszichológiai nézőpont voltaképpen egységet alkot. Az egyes történeti korok ábrázolásai mindig hisztériaelemzések, mert rendszerváltások nyomán előállott legitimitási vákuumokról, és az azt követő kollektív tébolyokról szólnak, és ezért voltaképpen kortörténetek, anamnézisek. A történészi szemmel nézve kétes fogalmak, torzulás, zsákutca stb. lelki torzulások, pszichés zsákutcák. Valamennyien szerencsétlen kimenetelű sorsfordulók, illetve hibás válságmenedzselések következményei, amelyek feldolgozhatatlan traumákat okoznak, fóbiákat rögzítenek, kompenzációs mechanizmusokat indukálnak vagy a kognitív disszonancia csökkentését váltják ki. II. Fasizmus, nacionalizmus, antiszemitizmus - és hisztéria 1. Bibó felfogása a fasizmusról és a nacionalizmusról Bibónak a nacionalizmussal foglalkozó művei két csoportba oszthatók. Az első csoportba tartozó írásokat 1948, mint korszakhatár zárja le. Közös jellemzőjük, hogy mindegyikük alapjául Az európai egyensúlyról és békéről szolgál (ideái
