Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 8. szám - Hubay Miklós: Naplórészletek

Elveszett idők nyomában

Ha kortárs naplót olvasok — alája írt dátummal —, igyekszem felidézni magamban, hogy vajon én mit csináltam az illető naplórészlet írásának pillanatában. Semmi emlékezeteset. Az olvasott napló életteli vagy gondolati intenzitása mellett csupán illó emlékek ködlenek elő életem akkori szakaszából...

Ellenpróba

Nagy írók naplójában meg szoktam keresni azokat a történelmi dátumokat, amikor úgy hittem a magyar népről, hogy „volt ő is fáklyaláng” - vagy szalmaláng.

Rendszerint semmi. Az égvilágon semmi. Az algériai Mahmud Ferraoun naplójában olvastam valamit ’56 október végén: bezzeg a magyarokkal tele van a világsajtó - írja -, de hogy az ő faluját felégették az Atlasz hegységben, ugyebár arról semmit nem írnak... Pár hét múlva Ferraount is megölték. Amikor a rádió most a kivégzett pesti fiatalok nevét sorolja, rá gondoltam. Testvérileg.

1989

Márai naplói

De hát mi Márai személyében ez a bizonyos titokzatosság...?

Lengyel Balázs

Emlékszem, mindent megadtam érte. Ez még a legelső kötete volt, az „ostromnapló”, amely a felszabadulás után mint a hazai újjászületés egy kézzelfogható objektuma, egyetlen példányban kijutott Genfbe. A magyar könyvkultúra legjobb korszakára vallott már megjelenésében is: formára, minőségre, szagra. Famentes papír, fehér nyersvászon borítás. Micsoda öröm volt kézbe venni ezt a vaskos kötetet. Márait a Révai Kiadó tette le az asztalra.

— „Ne a háborúvesztésen rágódj, Szeged szebb lesz, mint volt” — üzenték, elsőként, a kiadók. (A porig lebombázott Franklin a bibliapapírra nyomott - Pléiade-szerű - szép piros Babits-összese! Feledhetetlen volt ez is.) Genfi kis könyvtáram legbecsesebb darabját - o Tizenkilencedik Század Uralkodó Eszméinek Befolyása az Alladalomra (első, 1851-es bécsi kiadás!) - kínáltam föl a még nyomdafesték szagú, felszabadulásszagú Máraiért. Pedig akkor szenvedélyesen olvastam Eötvöst. Pontosan meg volt írva benne, hogy mit fognak ránk hozni a kommunisták. Pontosabb volt Koestlernél.

4