Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7. szám - Csiki László: Tizenhárom remény
- Gyere közelebb - mondja, amikor a fiú közelebb kerül hozzá. - Készíts rólam egy képet. Emlékezz rám, jó? A fiú számonkérésen áll előtte.- Mi vagy te, apa? - kérdezi.- Igen - tűnődik fájdalmasan a férfi. - Igen, most már tudom. Együtt vagyunk. Egyszer talán te is megtudod. Na, szervusz. Bertalan újra megszakítja a találkozás-búcsúzás elmélyült hangulatát.- Itt maradtok az apóval. Bárki kérdez, ti mindvégig itt voltatok. Nem tudtok semmit, semmiről. Semmit, semmiről. Se most, se később. - Tettetett könnyedséggel ölelgeti, lapogatja a szakállas öreget. - Ugye, tata? Maga a tanú. - És az öreg bólogat.- Megint eljöttek a muszkák - mondja, mintha sorsszerűségről szólna. Szemmel láthatóan megrokkant, szeme a távolba réved. A férfiak készülődnek, elszántak, és különös magabízás látszik rajtuk: mint akik tudják, vállalják sorsukat.- Nyugodjatok meg - mondja Bertalan a fiúknak. - Mindenki jól van. Vigyázzatok egymásra. Vigyázzatok az anyátokra. Férfiak vagytok. Az apák egyszerre, egymás mellett távoznak a tágra nyílt ajtón át, végigmennek a szomszédos puszta termen. Az öreg becsukja mögöttük az ajtószárnyakat, majd karszékéhez vánszorog, beleereszkedik kissé teátrálisan.- Most majd ezt is látjátok - mondja és igyekszik tanulságosan készülni a halálra. - Tudnotok kell. Köszönöm - suttogja. Fejét hátrahajtja, szemét magasba emeli és megmerevedik, akár egy jó színész. A fiúk szótlanul állnak körülötte.- Tényleg? - kérdezi aztán a kis szőke Jani az öreg igazi halálát látva.- Ez ilyen - mondja Dani. - Csak ezt is jól kell csinálni. - Kinyújtja a kezét, hogy lezárja az öreg szemét.- Ne érj hozzá!- Te buta - mondja Dani gyöngéden. - Isten veled, öreg! - suttogja aztán, és lefogja a szemét. Kintről, nem is távolról gépfegyver-sorozatok hallatszanak. Majd vadászfegyverek öblös dörrenései. A fácánketrec körül nagy a sürgés-forgás: Ottó apja a deres rácsok mögött tereli az ajtó felé a madarakat. Távolabb, a télies mezőn négy puskás ember áll. köztük az elnök és az iskolaigazgató.- Nyomás! — kiáltja az elnök. Az apa lihegő igyekezettel hajkurássza kifelé a fácánokat; amint felröppennek, máris lepuffantják őket a városszéli vendég vadászok.- Gyertek, kicsikéim - mondja a hajtó a madaraknak. - Értsétek meg, muszáj. Lelőtt madarak tolla kavarog a levegőben. 46
