Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 7. szám - Csiki László: Tizenhárom remény

Aztán a zászló az iskola tetején lobog, a derült ég hátterében: a súlyzós fiú tűzte ki, virtusból talán, és mellette állva integet a magasból.

— Csak játssza az eszét — mondja Koméi.

Az osztálytermekből rémült tanárok rohannak ki, nyomukban kitódulnak a diákok is, nézik a lobogót. A fiú már nincs mellette, a félig bontott farakáson ülve vigyorog. A tanárok hadonásznak: le kell venni a lobogót; a diákok boldogan integetnek, zűrzavar támad az udvaron.

Bertalan tanár is megjelenik a lépcsősor tetején, ő is izgatott, ő is kiabál:- Emberek! Budapesten kitört a forradalom! Éljen!

Az iskolaudvar elcsendesedik. A tanácstalan, feszült némaságban Dani fennsőbbségesen és elégedetten fordul a kis szőke felé:

— Na, mit mondtam? - és aztán már ő is kiáltani tud csak: - Éljen a pesti forradalom! Éljen a szabadság!

Nagyon magányosan hangzik.

Az utcán azonban, a vaskapun túl, izgatott emberek haladnak kis csoportokban, nyilván a főtér felé. Bevásárló szatyrukkal mennek az asszonyok, munkahelyükről sebtében távozott férfiak kérdezgetik őket és egymást: mi történt? De mindannyian felajzottak, lendületesek.- Mindenki vissza a tanterembe - kiáltja az igazgató a lépcső' tetejéről -, az órák folytatódnak. — És aztán a mellette álló Bertalannak mondja csak csendesen: — Ez nem Pest, de már nem is járási székhely, tanár elvtárs. — Majd újra harsányan parancsnokol: — Kicsapatás terhe mellett tilos kimennetek az utcára.

Ez nevetségesen hangzik, néhány diák nevet is rajta. Bertalan szótlanul iramodik a kapu felé; az utcán mentelók között feltűnik Kornél, majd Ottó apja, és egy ismeretlen férfi: Dani apja.

A főtér felé tartanak.

Csonka gúla alakú emlékmű áll ott, egy kis parkban, tetejéről hiányzik a turul vagy az első világháborús katonaszobor, márványlapjának is csak a szürke helye látszik.

Férfiak kapaszkodtak fel a talpazatra, köztük Bertalan, a Kornél és a Dani apja.

A fiúk késve ugyan, de a főtér felé rohannak.

XIX.

A kúria hátsó szobájában, a Bem-szobor körül ülnek-állnak a fiúk, most már valóban tizenhármán: eddig csak fel-feltűnő iskolatársaikkal kiegészülve. Tulajdonképpen „háziőrizetben” vannak: ide menekítették-zárták őket a szülők, Bertalan tanár javaslatára, nehogy belekeveredjenek az egyre kegyetlenebb harcokba, és bajuk essék.

Az egyik falra rajzszögelve az „Újlaki Tizenhárom” hét-fényképes tablója látszik. Az őszi kertben és az ablak alatt fel-feltűnik a súlyzós fiú szép asz- szonyismerőse. Ruhája is kortalan: egy jelenés. A teremben mindenütt, még a szobortalapzaton is fácánhús-maradékok, csontok, szép porcelán tányérokon. Az egyik új fiú fel is sóhajt a csendben:

44