Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 7. szám - Csiki László: Tizenhárom remény

- Én nem akarok - mondja a kis szőke.

Az asszony megint összecsuklik ettől, reménytelenül elcsendesedik.- ígérd meg - hüppögi kisvártatva csak azt ígérd meg, hogy legalább Danival nem találkozol ezután. Most nem szabad.- Most már ő is árva - mondja a fiú, talán fájdalmas gúnnyal, talán csendes pátosszal.

XII.

Dani zsúfolt szobájukban toporog, apja papucsnak használt ócska cipőjével a kezében. Nem tud mit kezdeni vele, meghatódni sem akar tőle. A kibelezett fácánok az asztal csipketerítójén hevernek. Egy tojás lassan gurul - Dani nézi -, majd lepottyan, széttörik a padlón.

Az anya a rekamiéra tett kis fakofferba meleg nó'i fehérneműt, ruhát csomagol. A szekrényből rángatja ki a darabokat, némán, dacosan. Dani is odalép, a bőröndbe teszi a kimarjuk cipőt. Az anyja váratlanul, furcsán felkacag.- Te buta! Ez az én pakkom. Most már jöhetnek. Ne félj. Te soha ne félj. - Leereszkedik a nyitott bőrönd mellé és könnyeit nyelve már-már boldogan mondja: - Szeretem az apádat, Dani. Szerelmes vagyok belé. Azt mondják, a szerelem csak a szép embereknek való. De nem. Az igazaknak való. Majd meglátod. Voltál te már szerelmes?

A fiú lassan ingatja a fejét, ennyi vallomással tartozik az anyjának, pedig még ezt is titkolná.- De már akartál lenni, nem? - kérdezi az asszony. - Ó, hogy erre most nincs idő! Mert elmondanám. - Feláll, sötét utcai ruhájában karcsúbbnak hat, mint szokásos pongyolájában. - Villanyra, vízre kint hagytam a pénzt. A kulcsot a nyári konyhába tedd, a mosófazék alá, ott mind a ketten, apád is, én is megtaláljuk. Reggel lemész nagyanyádékhoz.- Holnapután - mondja Dani. Először szólal meg.- Reggel!- Holnap október 6. Dolgom van.- Ne hülyéskedj nekem!- Te ne hülyéskedj, anyu - mondja Dani, és összemosolyognak. - Lehet, téged nem is visznek el.- Istenem - sóhajt fel az asszony. - Aki szerelmes, hős akar lenni. „Hülyéskedünk”. Ezek meg még annyira sem tartanak fontosnak bennünket, hogy elvigyenek, vértanút csináljanak belőlünk.- De apu az — mondja Dani.- Apu ártatlan. Cseszd meg, Dani, mindannyian ártatlanok vagyunk. Ez a mi bűnünk, hidd el. Vagyis mikor utazol?-Hetedikén. Holnapután reggel fél 7-kor.- Akkor hagyok kint neked ételt - mondja az anya.

39