Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 5. szám - Sigmond István: Es nem percog tovább a szú (elbeszélés)
délyházi kéjnők - igen nagy irigységgel s immár valóságos alázattal vesznek tudomásul. Azazhogy vennének tudomásul, ha tudnának rólad. Csakhogy rólad én tudok egyedül, éppen ezért minden kimondott vagy leírt szó igazságtöltete némileg vitatható, érveimet vagy ellenérveimet viszont nincs miért és kinek meglobogtassam, merthogy veled, tündérlepkém, nem lehet ebben az ügyben szót érteni, veled semmilyen ügyben sem lehet szót érteni, azazhogy semmilyen engem érdeklő témát sem lehet szóba hozni, mert téged kizárólag csak egyetlenegy téma érdekel, amelyről most nem óhajtok részletesen értekezni, nem mintha érdektelen volna, hiszen egy-két bekezdésnyi szöveget szántam rá eddig is, ahelyett, hogy végre megírjam a lényeget, amelyre évtizedek óta készülök, s amely - hitem szerint - megváltaná a világot, persze a saját világomról beszélek, csakhogy abbeli szándékomról, hogy a szférák zenéjének kottalapjáról hangokról hangokra haladva elénekeljem végre a mennyei igazságot, egyelőre le kell mondanom, itt csak lépésről lépésre lehet haladni, s első lépésként azt kell elérjem, hogy húzd fel a bugyidat. Közvetlen veszélynek még nem vagyok kitéve, az ajtót ugyanis bezártam. Ez, számomra, győzelem. Tökéletes, visszavonhatalan és végleges győzelem minden kézzelfogható mámorforrásssal szemben, amely jelen esetben két mérhetetlenre duzzadt, meztelen emlő formájában próbál elterelni a szférák zenéjének kottalapjától, szerencsémre viszont, e vérerekkel felszántott mammutbogyókat pattanásszerű, aprócska bimbók díszítik, mámorforrásként ezek nem jöhetnek számításba, kukoricafosztás után az ilyen rogy- gyant, elpuhult szemek sosem kerülnek emberszájba, a szemétből kapirgál- ják elő a finnyásnak nem mondható csirkék, tyúkok s egyéb istenteremtmények, lám, a bizonyíték: a kulcslyuk-kultúra vajmi ritka esetben tartalmaz fennkölt elemeket, s az én esetem nem tartozik a ritka esetek közé, szőrzetedet például, amely bűnösen kopott és röhejesen vörhenyes, félig-meddig letakarja a hasadon rengő hájtömeg, a köldököd sugallhatna valami magasztosai, hiszen közvetlenebb kapcsolatban van a születéssel, mint a bérmáláson átesett szajhák az istenhittel, csakhogy emezek hitét szétzilálják a kéjes nyögések, a te köldököd csak belesüppedt a zsírpárnák közé, de ott van, megvan, ha akarod, hányingert kelt, de úgy is felfogható, mint egy élettel telített, lüktető zsinórház, mely összekötötte az Isten-szereppel felruházott anyaságot a földiekkel. Hogy mindezekhez mi köze van a szajhák hitének, csak azokkal tudnám megértetni, akiknek valami közük van a szférák zenéjéhez, de a földi mocsokban megtanulják a hittanból kisugárzó egyszeregyet is, ezt viszont te képtelen volnál felfogni, tündérlepke mivoltodban ugyanis csak a tudatalattival nem rendelkező, bárgyú tündérek és a rovartanban szerepet kapott lepkék sajnálatosan csökött ötvözete vagy, ez magyarul annyit jelent, hogy maca. Persze a virágpor s a nektár idegen tőled, de összetett kézzel és térdepelve imádkozol, az ima számodra olyan elixir, mint egy elfonnyadt csiklót. életre keltő, dohánybűzös lehelet, virgonc leszel tőle, érezni véled, hogy a bűnbocsánat közeleg, de ha sosem érkezik meg, azt is elviseled, hiszen nem is az a lényeg, hogy bűnbocsánatot nyerj, te csak hinni akarod, hogy kapcsolatban maradtál Övele, tulajdonképpen önmagadhoz fohászkodsz minduntalan, hogy hinni tudj a hitben mindörökre, bűnbocsánatot egyébként sosem osztogatnak az istenek, ez egy ismeretlen fogalom odafent. Viszont maca vagy, erről kezeskedem. 29
