Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 5. szám - Lászlóffy Aladár: Wesselényi telén (regényrészlet)
xxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxx MINDEZEK FÖLDI URA vitézló' nemes görgényi GÖRGÉNYI Károly csász. és királyi óbester Most minden láthatóan a kezünk nyomát viseli, de majd meg fog változni, el fog tűnni. Már június eleje volt és a Kisfenyvesbe húzódott el tanulni. Most Csanád vette a lovaglóleckéket, harsány kiáltozás és dobogó patákkal megiramodás, megtorpanás, tapodás hangjai ide is felértek, de egy-egy jóváhagyó mosolyon túl semmit nem változtattak a dél forró és vadgalambot búgató hangulatán. Egy hangyabolyt bámult a lába előtt. Ez a nyár csendje. A bogaraké: valami szüntelen zsongás és nyüzsgés a földön, a fákon, a levegőben. Ennek a hangyabolynak is lehetnek napóleoni háborúi és lázadó tartományai, ahogy az emberi zsibongás is csak egy nagyobb és cifrább hangyabolyé. Ezenknek lám nem kell egyenruha s a természet gondoskodott, hogy testükhöz ragasza a szuronyt, a vértet, az egész kinézetük voltaképpen egyenruha, egyformábbnak mint a tordai utca járókelői, de bizonyára, arcról ők is felismerik egymást, ők is arcról ismerik fel egymást. Szent ég! milyen nagy ajándék, hogy bár a többség idegen, ismeretlen, de az emberi társadalomban arcról megkülönböztethető és megjegyezhető mindenki, bárki akit bemutatnak s kétszer háromszor látunk, akár képzeletben felidézhető arcú, viseljen bármilyen egyenruhát. Milyen őrület volna egy olyan megkülönböztetés, hogy csak akivel rokonszenvezünk, azt ismerjük fel, az összes többi, a közömbösek is, nemcsak a kimondottan ellenségesek a fehsmerhetetlenségig egyformák lennének. így tájékozódnánk arc szerint, hogy a szimpátia vagy antipátia előhívná vagy eltörülné a mások ismertségét, felismerését. Cipője orrán mászkáltak, pantallója szélén közlekedtek, közlekedtek már az egészen parányi idegen ismeretlenek. - Arcom mint az égből az Isten reánk, úgy lát le rájuk, de nem ismeri. Bennünket hogy ismerhetne fel? Pár alázatos vagy követelőző ima ellenében? Ennyit? Ugyan. Mekkorák kell hogy legyenek azok az érdemek, hogy arc szerint személyszerint feléd fordítsák a Seregek Urát, ha a közeli hangyaboly, a ház, a család, az udvar, a falu, a társaság is olyan megválogatva fogad el, jegyez meg végül! 18
