Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 5. szám - Határ Győző: Ali kardja (elbeszélés)
alá, mint a hátulról-kaszaboltak, jószág módjára, a taglónak, alá a csupaszon kéklő legendás kardpengének; a Zulfágár - a Próféta-Látta Zulfágár alá, amelyről (Allahra!) nemhiába mondja a költő, elsó' edzője a tenger, a második a csaták látása volt vakulásig, félként- Forgatója, Ruszlán kezében, ki soha másként, mint csókjával illetve, sem hüvelyéből ki nem vonta, sem abba vissza nem tolta volt”. így haladt Juszuf, nyakát odanyújtva, ama Zulfágár alá, amelynek csupán öles pengéje egyoldalán háromszor olvasható bevésve a Szent Korán minden szúrája, és vércsatornáját tépőfogas-fűrészesre fogazta remekbe készítője, hogy szúrása annál halálosabb legyen. Ez az a Zulfágár, erről mondja A1 Maszudi. a krónikások gyöngye, a Zulfágárról, minekutána sorra vette és alábbvalónak találva elvetette a hős előidők minden legendás ölő szablyáját, lett-légyen bár égből hullott avagy csudamód rávezetve fellelt fejedelmi fegyver, elsőbbet veretéről, másodjára markolatáról, erről mondja - „Allahra! Igazhívő mozlim, ki nem láthattad, mint én láthatám, imhol aranyporral hintett rubin-tintával, szimmetrikusan cirkal- mazva vetem elébed, hogy meghihesd: nincs, nincs, világhódító Urához méltó, se kardra, se markolatra, olyan, miként a Zulfágár, Alié!” Abu Tuszun Ben Zobair, a Kegyes, örömében sírva, ekként kezdi magasztaló beszédét: „sújtáshoz illő görbülése Halef, a Ha I á 1 o s ívét formázza, felső szelintó' szelete, a Medam jámbor másodlata, gerincének kackiás szakállkáját az A1 Battar ütő-fokáról leste le: a Próféta Három Kardja volt előképe. A gyilkosmesterségben csupán Harun AI Rashid kardja volna hozzá fogható, a Szam-Szamha — ha emez nem lenne két teljes hüvelykkel rövidebb amannál. Mondják, Kutyahitű Orlandone Duridánja is a Vele való párharcban csorbult ki s azóta gyaurok őrzik, frankok, gyászukban sivalkodva, Rocamadour félberontott várában. A boszorkánykovács kovácsolta B a 1 i z a r d a összemérte véle erejét, és utána gazdája, a kutyahitű Rughuru, világgá takarodott szégyenletében. Nagy Karullu pallosa, a Nagy Flamberdzsi C,a Tűzlán- got is Elmetélő”), mely markolatnál arasznyi széles - ez egy lúdkörmével keskenyebb a Zulfágár tövénél, ahol markolatával egybeér, ott a legszélesebb, s nincs az a tűzláng, amit ne kaszabolna le hamuhodó pernyéjére: Ali kardja a Zulfágár s nincs kard, hozzá fogható, kívüle!” (Meg is jegyzi A1 Tabari, a Tudós, felbecsülhetetlen széljegyzetében: „Ali ezzel a karddal adta martalékul a lángoknak Dardanesz palotáját, amikor a vendéglátó Perzsa gyanútlan kandallójából a hozzávaló lángnyelvet levágta s tűzcsóvának felverte a gerendák magasára” - ezt csak közbevetőleg). A Mutakallimun Ismeretlenjének Udvari Feljegyzéseiből tudjuk, hogy Izrafil Kardkovács egy furfántos dzsinnel lopatott el hozzá magából az Al-Sziratból másfél rőf acélt, s a Borotvahíd Őrzője, Azrael Halálangyal csak azért nem csapott le rá, mert a gazkópé megkacagtatta:- Jó lesz átugrálni valónak! Majd annál vidámabban peregnek alá a Bo- rotvahídon járók, Iblisz uratoknak elejbé, hahogy kik a pokolnál egyebet nem érdemelnek! Amivel, a tudós A1 Tabaritról a Mutakallimun Mindjámbor Ismeretlenjéig, százszor-ezerszer megbizonyítva áll, hogy acélját nem halandó bányából, nem földi csúszómászó féreg bányászta-olvasztotta-edzette’: a Zulfágár magából a Szent Al-Sziratból - a Borotvahídból való s Izrafil a néki megszabott három éven át megállás nélkül folyvást-kovácsolvást úgy kovácsolta ki, 12
