Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 5. szám - Kőbányai János: Üzenet a második évezredre (Szarajevói jelentés ’97 április)

soknak kell megfelelnie? Milyen civilizatorikus tapasztalatokat, értékeket vagy konfliktusokat visz át az ostroméletből a szellem világa? S milyen elvárások, lehetőségek várnak az esetleges magyar partnerekre, hogy ezekkel az élményekkel segítőén azonosuljanak? Melyek azok a pontok, ahol a partner intézményekkel együttműködés alakítható ki földrajzi közelsé­günk és közös történelmi múltunk, s jelenünk okán? Miki Trifunov, a szerb származású, magyarul beszélő színész a szarajevói Kameri Színház művésze pályája és élete kiemelkedő szakaszának tartotta a háborút. Amikor a folyamatos életveszély végletes, és a művészi energiákat fel- emelően mozgósító állapotában levesért, néhány szál cigarettáért, egy korty pá­linkáért játszott lövészárokban, kocsmában, lakásban, s persze a színházában, amelynek gyertyafényben tartott előadásaira aknatűzben is eljött a közönség. Most — a színház újrafestett, tiszta társalgójában, ahol ez alkalommal hangsú­lyosan ő fizeti a konyakot - kisimult arccal, rendbehozott fogakkal kialudni lát­szik belőle a tűz. Vége a hőskorszaknak; a béke más természetű hősöket helyez előtérbe.- A háborúban ingyen játszottunk. A figyelem és a csodálatos hála volt a fi­zetségünk. A bombákat nem, de azt a periódust visszasírom. Most is lényegében ingyen játszunk - két DM-be kerül a jegy, többet nem tudnak kiadni jegyre a nézők de most hirtelen minden pénzbe kerül. A színház hónapról hónapra él, pedig változatlanul telt házakkal játszunk. (A városhoz tartozunk, de annak a vezetése a föderális és kantoniális kormányzatokhoz való viszonya átláthatatla- nul bonyolult.) Szponzorok után kell szaladni. A nemzetközi figyelem megcsap­pant. Most egy innen elszármazott, s Pécsett galériát nyitott ügyvéd — most me­nedzser, aki az itteni festők munkáinak exportálásával foglalkozik - megpróbálja a társulatot felléptetni a Pécsi Nyári Színházi Fesztiválon. Mrozek Emigránsok- ját vinnénk, még a háború alatt próbáltuk. Nincs benne sok szereplő, díszlet szinte semmi. Nem drága, talán kijutunk vele.* A hangulat megváltozott. Már nem vagyunk együtt. Mindenki a saját szerencséje, boldogulása után fut. A leg­több konfliktusunk a visszajöttekkel adódik. Nem szóltunk nekik semmit, vissza­fogadtuk őket. Nehezen megy a közös munka. Ez az öt év, ez az egészen másfajta tapasztalat más emberré formált bennünket. Nincs közös élmény: megszakadt a közös nyelv. Készítettem új műsort. Új versek, drámarészletek. A város legjobb harmoni- kása kísér. Kétszáz DM a gázsink, ez alatt nem tudunk fellépni. Kuburivic Halid kulturális miniszterhelyettes elmondta, hogy a kultúra és a sport, valamint az oktatás, a tudomány és az információ csak Szarajevóban tar­toznak külön-külön minisztérium alá, az ország kilenc kantonjában ezeket a funkciókat egy minisztérium irányítja. A szerb (Republika Serbska) kantonokkal csak papíron állnak kapcsolatban. Ezekhez, a még meg nem oldott politikai dön­tésekhez fűződnek a legbénítőbb problémák, amelyek csak most, az önálló állam kulturális intézményei kiépítése során kerültek elő, - amikor a volt jugoszláv infrastruktúrában elhelyezkedett művelődési egységekből az önálló Bosznia és Hercegovina kulturális alapintézményeit, azok működési és finanszírozási rend­jét kell megteremteni. Alapító joguk — ilyen a nemzeti színház, könyvtár, levél­tár, vagy a frissen, 1995-ben alapított Film Intézet - egységes és oszthatatlanul a Boszniai Parlamentet illetik meg. A legfőbb konfliktust az jelenti, hogy a szer- bek ki szeretnék venni az anyagaikat a közgyűjteményekből. A horvátok ugyan nem, de külön-külön elhelyezést, kezelést szorgalmaznak. A kényes probléma­* Nem jutottak ki. 69

Next

/
Oldalképek
Tartalom