Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 5. szám - Kőbányai János: Üzenet a második évezredre (Szarajevói jelentés ’97 április)

több mint négy éves ostromot kiállt Szarajevót. A Nemzetközi Közösség több pénzt is fektet az újjáépítésbe, hogy a Szarajevóinál lényegesen súlyosabb feszültségeken enyhítsen. Odafelé az úton eresen érződnek a háború nyomai, de azok eltüntetésének igyekezete is. A teljesen elhagyott falvak hamar enyészés- nek indulnak — végükben a temetők sírjai tanúskodnak, hogy milyen valláshoz tartoztak az innen elmenekültek —, de amelyikben élet virágzik, ott már kinyitott a vendéglő, panzió, vulkanizáló, s már alig látszanak a háború nyomai. Egy süvegétől, tetejétől megfosztott, csonkán az égbe meredő katolikus templomot fényképezek: a leégett oltár helyére bepattan egy vidám gumilabda a szomszédban játszó fiúktól. Mosztár rengeteget változott egy év alatt: ismét csupa üveg borítja a pályaudvart (a vasút Szarajevótól Mosztáron keresztül egészen a Plocei kikötőig újra jár már) a kávézók, hotelok újra várják a vendégeket, de bankok, tervezőirodák márvány portáljai is kivillannak a golyók megmunkálta romos felületekből. A török szokás szerint a város közepén kis kertekben, a közéletben ily módon is részt vevő turbános sírok között az 1992-es, 1993-as, 1994-es évszámú friss sírok, fejfák mellett karnyújtásnyira kávézók nyitottak, a teraszt szegélyező díszbokrok egyik ága a gőzölgő kávéba, a másik a fejfákat elborító koszorúkra hajlik. A Neretva parti bazársor legtöbb butikja, galériája is újravarázsolva kinyitott, kopácsolnak a rézművesek, ajánlkoznak a turistavezetők, akik mondandójukhoz csatolják az utóbbi évek eseményeit. Egy skanzenszerű régi török ház, teljes felszereléssel valami csoda folytán megmaradt. A XVI. századi, óvárosra néző udvarház bútorai, szobáinak funkcionális elosztása Ivó Andric regényeit eleveníti meg. A ház egy kádié volt, akinek a családja nemzedékeken keresztül bíráskodott a városban. Ma is leszármazottai lakják, - a nyelveket beszélő textilkereskedő ügynök, most turisták fogásából- és idegenvezetéséből él. A városi múzeum, amelynek leborotvált padlásáról két éve hirtelen a híd helyének hiányával szembesültem, szinte teljesen újraépült, már a falak bepu- colásánál tartanak. A híd, az a híd, még mindig hűlt helyével vádol és emlékeztet egy jobb és teljesebb világra. Újjáépítésére már megindult a tervezés, és egy külön erre a célra létrehozott alapítványon keresztül a nemzetközi pénzgyűjtés. Minden erre járó delegáció növeli ezt az alapot - tudom meg egy boltocska tulajdonosától, aki szerint a nemzetközi alakulatok szabadságos katonái teszik az újra lábraállni szándékozó turizmus alapját. A piac tömött és nyüzsgő: kecskebőrben tárolt travniki sajt, füstölt bárányhús és más egzotikumok mellett kapható Nyugat minden idáig gyűrűzött hordalék-kacatja. A szomszéd horvát oldalon egy különös gazdaság felvirágzásának nyomaival találkozni. A saját Herceg- Boszna Köztársaság eszméje úgy valósult meg a gyakorlatban, hogy a horvátországi áruk itt vámmentesen, de adó nélkül kerülnek forgalomba. így Dalmácia kereskedelmét és gazdaságát sikerült tönkretenniük, mert onnan ide e maffiák ellenőrizte árparadicsomba járnak a tengerparti régióból vásárolni.

Itteni beszélgető partnerem Hamid Hustovic a mostari kanton menekültekért és a humanitárius segélyekért felelős osztályvezetője szerint itt az ideje, hogy újabb lökést kapjon a normalizálódás folyamata, mert a helyzet újabb robbanással fenyeget. Németországból erőszakkal toloncolják vissza a menekülteket, s nincs mivel, s hová fogadni őket. Még a közös vízvezetéket is elzárták a túloldalról, új kutakat kellett ásni. Az Európai Unió segítségével nyolc általános iskolát, s valamennyi óvodát rendbehozták, s megkezdték bennük a tanítást. Két és félezer lakást építettek újjá, vagy tettek ismét lakhatóvá. De ez közel sem elég. A bosnyák oldalon ma 50.000-en élnek, 65 %-uk menekült. A túlpartról, vagy Dél-Boszniából 20.000 mosztári várja még külföldön sorsa jobbra fordulását. Két és fél ezret küldtek akarata ellenére haza. 9.000 embernek van csupán munkája.

67