Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidárium III. (I. rész - fordította: Szenyán Erzsébet)
ban a State Empire Buildinget, Milánóban a Dómot, Sydneyben az Operát, Zimbabwéban a romokat, Peruban a Machu-Picchu csúcsot, stb., stb.(mert a lefényképezésre érdemes dolgok száma végtelen), nos, ha mindezt végiggondoljuk és hozzávesszük, hogy a japánok mindenhova el akarnak jutni, hogy e műemlékek és mindenféle csodák, különlegességek eló'tt lefényképezkedjenek - elképzelhetjük, hogy előhívatlan filmek mekkora tömege, micsoda hegyei, tonnái repülnek (hajóznak) szünet nélkül Japánba, s hogy e filmek előhívása, másolása, nagyítása után ennek az alapjában véve kicsi országnak a tere hogyan tágul egy egész bolygóvá, Japán-bolygóvá, az egész világgá, annak minden kontinensével, országával és városával együtt, s mindet japánok töltik meg, akik holmi vulkánok, vízesések, várak és templomok eló'tt állva tekintenek ránk millió és miihó fényképről. Capri Egymás után érkeznek a hajók a kikötőbe. Újabb és újabb kirándulócsoportok szállnak partra. Nagy a tömeg, valóságos körmenetek indulnak a mólóról, és nyomulnak a városka szűk utcácskáiba. Az addig csöndes sziget (reggel van) gyorsan megtelik zajjal. De nem amiatt, hogy a turisták egymással beszélgetnek, ó, nem! Azért van hangzavar, mert a turisták, ahogy partra lépnek, előveszik zsebükből, táskájukból, hátizsákjukból a rádiótelefonjukat, és beszélni kezdenek Liszabonnal és Genffel, Philadelphiával és Melbourne-nel, diadalmasan közölve, hogy épp most érkeztek Caprira, hogy Caprin vannak, hogy látják a házakat, hegyeket és sziklákat, kerteket és ültetvényeket, a Napot és a tengert, hogy nagyszerűen érzik magukat, hogy rövidesen ebédelni fognak (vagy - már délután -, hogy épp most fejezték be az ebédet), hogy vettek már „Capri” feliratú pólót, hogy három óra múlva (két óra, egy óra múlva, negyedóra múlva, most azonnal) elhajóznak Capriról, stb., stb. Ez az üres fecsegés, ez a fékezhetetlen szócséplés, ez a locsogás és izgatottság órákon át tart, s a sziget utcácskáit és meghitt zugait kaotikus, tolakodó, soknyelvű zsivajjal önti el. Capri: a Tiberius-szakadék Fölfelé vezet az út sziklák, citromcserjék, virággal borított kertek és villák között egy széles, római rabok által kétezer éve vájt ösvényen. Akinek nem jó a szíve, gyakran megáll, mert az út hosszú és meredek - kifullad az ember. De végre itt vagyunk a célnál. A hegy csúcsát különféle alakú és minőségű, látványos épületek koszorúzzák. A romos épületegyüttes architektúrája eléggé bonyolult - az egyes részeket átjárók, folyosók, lépcsősorok és tornácok kötik össze. Legfelül áll Tiberius imponálóan nagyvonalú és pompás villája (palotája?). Itt töltötte élete utolsó tizenegy évét (Kr.u. 26-37-ig) az akkori világ legnagyobb birodalmának cézárja - Tiberius Claudius Nero. Az ő uralkodása idején a birodalom keleti határán élt, tanított majd kereszthalált szenvedett Jézus Krisztus. 29
