Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Papp Tibor: A rabok arabok?
Most kézen áll. Szeméremajkai az égre mosolyognak. A bugyin át, mintha Náloj muzulmán lenne (talán nevének hangzása, mediterrán lágysága is erre utal). Fátyol mögül, sejtelmesen. De mégsem egészen úgy, mégsem teljesen muzulmánul, mert az alsónemű nem a rejtett látvány eló'tt lebeg, nem vágja ketté a teret úgy, hogy az asszonyi valóság a fátyol mögé kerüljön, hogy hús-vér valóságában elképzelhetetlen legyen, nem, mert a kidudorodó ajkakra rásimul a fehér selyem, melynek hajlatában árnyékoltan megjelenik a húsos szeméremrés. 0 ha beszélni tudna! Ha megszólalna! Teljesen olyan, mintha meg akarna szólalni. Szétnyílik, mosolyog. A szőrszőnyegre tévedő' tekintetet visszahúzza a szeméremárokba, mintha torkában mágnes lenne. Fent kidudorodó vérbó' szemérem. Lent az ajak ódorodudik. A homorúból domború: homború. Jolánka szemei lentről fölfelé pislogva mosolyognak. Jól nézd meg, neked mégegyszer meg nem mutatom. Motatum. Motaris. Mutatom Jolánkát, siratom Jolánka-nagymamát, a hajdani bögyös diáklányt, aki éppen leérettségizett, mieló'tt elvitték. Minha csak azért sietett volna az érettségivel, nehogy diploma nélkül deportálják. Németül kérdezte, hogy elvinné-e az úrvezető', az Audi 100-as úrvezetője és minden bizonnyal tulajdonosa, Ausztriáig. A magyar igenre szeme sem rebbent. Egyik kezével — mintha kopasz fejet simogatna — tétován kereste hol lehet kinyitni a kocsi ajtaját s amikor az ajtót már szélesre tárta, fölemelte sportos utazócsomagját, behajolt a kocsiba, mint egy kíváncsi zsiráf és körülnézett. Fületlen-farkatlan kutyautánzat szatyrát a hátsó ülésre lendítette, beült, bekapcsolta a biztonsági övét, megigazította selyemblúzát, berántotta az ajtót és kérdó' szemekkel nézett a sofó'rre:- Vagy azért vett fel, mert nó' vagyok, vagy azért, hogy szóval tartsam.- Mind a kettó'ért? — Akkor jó. — Ha szoknyában lenne, nem tudom, mit mondanék.- Van valami kifogása a farmerem ellen?- Nincs. A szoknya felségjel, a farmer ruhadarab. Nem indiai, de Baradahur. Ha nem érti, hagyja zárójelben. — Szóval, amikor fékezni kezdett, nem tudta, hogy fiú vagyok vagy lány. — Úgy állt a mérföldkő' eló'tt — most ébredek rá, hogy a mérföldkövön valamilyen szöveg volt, de maga elterelte a figyelmemet -, hogy melleinek sem a körvonalát sem az árnyékát nem láttam. Elölről mellei, hátulról jellem. Jellemes-e, melles-e? Ettől függetlenül, sejtettem, hogy ön nó'.Hogy nő ön? Lehet. Talán abból, hogy a blúzának lágy színe és bő ujja van, mit tudom én. De felségjelektől függetlenül, egy nővel közvetlenebb a kapcsolatom, ha szoknya van rajta, mert egyszerre tudom gyerek- és férfi-szemmel nézni, csodálattal, alázattal és az elérhetetlennek kijáró daccal.- Női szemmel másképpen forog a világ. Na, és fejezze be a farmert. — A farmert? A farmer nemtelenít: lány-fiúsít, filányít, férfasszonyít, kivéve, amikor egy szex-bomba lelkű nőn a kéj csomagolása, vagy ha úgy tetszik, kiszerelése. Egy olasz ruhagyáros makarónija, amiben kiránduló barátnője leledzik. 7
