Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 3. szám - Révész László: A fiatal Magyarország

egyik vezető személyisége Sréter János, egy 20-22 éves fiatal magyar ember volt. Mellette voltak még számosán, akik később is, nemcsak a megyei politikában, hanem a nemzeti-országos politikában is jelentős szerepet játszottak. (Kubinyi Ferenc, Fráter Pál, Kubinyi Ágoston stb. - valamennyien liberálisok voltak.)

A fiatalok alapítottak Győrött egy Olvasószövetséget is (szó szerint: Olvasóegyesületet). Ennek az egyesületnek tagjai megjelentek a megyei generálkongregációkon, és vitát folytattak a hivatalos megyei szervekkel, mégpedig ún. „ultraliberális” szellemben - amint ezt a bécsi titkosszolgálat többször ismételte. Amint a titkosszolgálat jelentéséből megtudható, az egylet szervezett már 1839. március 24-én egy jelentős bált, amelyen mindenki magyar díszruhában jelent meg. Mindez vonatkozik az akkori és ottani kolostori tagokra is.

Amint már arra utaltam, a megyei ifjúság igyekezett a választásokon a liberálisokkal tartani. így például Komáromban a nemesi ifjúság szervezett a megyei gyűlés alkalmával egy nyilvános demonstrációt, zenekari kísérettel. Ilyen eset többször is előfordult, és ez a lelkesedés egyre inkább magával ragadta a tömegeket is, sőt a résztvevők között volt a helyi garnizon néhány magyar tisztje, akiket azonban később letartóztattak. A kormányszervek attól tartottak, hogy a komáromi demonstráció, a megyei mozgalmak mindenfelé megismétlődnek. Az ifjúsággal szemben azonban nem tudtak semmit sem tenni. Egész sor titkos jelentés szólt a megyei ifjúság tüntetéseiről, különböző helyeken.

Még erősebben mutatkozott ez a tendencia Krassó megyében, ahol szintén az ifjúság vezette a nemzeti mozgalmakat és demonstrációkat; a konzervatívok attól tartottak, hogy az ifjúság rendezvényei a megyei nyugalmat és rendet fogják zavarni; de egyre inkább tehetetlenek lettek az ifjúsággal szemben, ugyanúgy, mint az országgyűlés elnöke is. Még a nagy „ordítókat” sem figyelmeztették és nem tiltakoztak ellenük. Az országgyűlési elnökség annak következtében is nehéz helyzetbe került, hogy az akkori megyei ifjúságnak jelentős része az országgyűlésnek is tagja volt, és szavazati joggal rendelkezett. A vármegyékben nem volt egységes rendezés az ifjúság politikai jogait illetően, a Pozsonyba küldött országgyűlési ifjúság résztvevőinek korhatára az egyes vármegyékben különbözően volt szabályozva.

Mint említettem, az erős nemzeti érzés, a nacionalizmus, a megyék ifjúságánál éppen úgy megvolt, mint az országgyűlési ifjúságnál. Nagyváradon megalakult ebben az időben egy „veszélyes”, főleg fiatalokból álló szervezet (tagjai diákok, kézművesek és néhány fiatal értelmiségi volt). Ezek elhatározták, hogy azokat, akik németül beszélnek, elszigetelik a többiektől; előfordult még az is,hogy egyeseket az utcán inzultáltak. A már említett bécsi titkosszolgálati ember, Ferstl, aki egyben a magyar reformkorszak politikai életének egyik legjobb ismerője volt, rámutatott a magyar nyelv előretörésének várható következményeire.

Az ún. vármegyei generálkongregációnál az ifjúsági bizottság volt az, amely a galériákat a liberálisok számára átadta. Az ifjúság még a konzervatívok elleni aktív támadásoktól sem riadt vissza. A vármegyei generálkongregációnál az ifjúsági bizottságok majdnem ugyanazt az álláspontot képviselték, mint az országgyűlési ifjúság az országgyűlésben. A hivatalos szervek többször tiltakoztak, mondván, hogy mindez anarchiához fog vezetni. Krassó megyében a konzervatívok attól is féltek, hogy az ifjúság mozgalma az ő bukásukhoz fog vezetni. A fiatalság által megismételt úgynevezett nyugalom- és rendzavarás miatt a megyei magisztrátus éppúgy félt és elveszítette hatalmát, mint az országgyűlési elnökség. A politikai jogok az egyes vármegyékben különbözően voltak rendezve; vol21