Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Révész László: A fiatal Magyarország
tak megyék, amelyekben már a húszéves fiatal nemesek aktív és passzív választási joggal rendelkeztek. A protestáns illetve kálvinista felekezetek különösen elöljártak ebben. Miután az 1790/1791-i országgyűlés a protestánsoknak megadta a jogot, hogy mindenfajta iskolát szervezzenek, ezeknek az iskoláknak az ifjúsága különösen reformkövetelővé vált, — ami persze az egyház évszázados történetével is összefüggött. A rendőrség titkos jelentései szerint ezek a fiatalok terjesztették többek között a nacionalizmus és liberalizmus eszméit, mégpedig egyre aktívabban. A fiatalság király- és kormányellenes beállítottsága a lengyel kérdéssel kapcsolatban is látható volt. A lengyel internáltakat t.i. Erdélyen keresztül transzportálták, és az ottani magyar ifjúság egyhangúlag az internáltak mellé állt. Erőszakkal is követelte több helyen azok szabadon bocsájtását. Ez természetesen összefüggött az évszázados magyar-lengyel barátsággal, valamint a monarchia kormánya iránti ellenséges szemlélettel is. Erdélyben, mint legtöbb helyen s vidéken, nemcsak a református, de a katolikus iskolák ifjúsága is többször kiállt az uralkodó monarchia ellen. Az erdélyi fiatalság legfontosabb követelése - mint a magyarországi magyar fiataloknál is egyik legfontosabb kérdés - a „magyarok országainak egyesítése”, t.i. Magyarországé és Erdélyé volt. Az eperjesi jogakadémia hallgatói már a XIX. század harmincas éveiben is többször tüntettek hasonló célok érdekében. A pozsonyi lutheránus líceumban pedig már 1790-ben megalakult egy Magyar Társaság, amelyet rövidesen több hasonló is követett. Ezeknek célja és törekvése volt a magyar nyelv és a magyar irodalom ápolása és főleg terjesztése. Ezt látva a titkosszolgálat el akarta érni, hogy a református és evangélikus ifjúság is katolikus iskolába járjon. A fent elmondottakból az is nyilvánvalóvá válik, hogy a kormányzati körök aggodalma a Fiatal Magyarországgal kapcsolatosan nem volt ok nélküli. Ezek az aggodalmak az 1848-as márciusi napok teljesítményei következtében természetesen nem voltak alaptalanok. A pozsonyi ifjúság követelte a fiatalság katonai kiképzését. Az országgyűlési ifjúság minden reggel felvonult az országgyűlés elé, mégpedig katonai rendben, a pozsonyi országgyűlési képviselők néhány liberális tagjának vezetésével. Az is érdekes és fontos jelenség volt, hogy a pozsonyi országgyűlési képviselők egy része, valamint főleg az országgyűlési ifjúság a pozsonyi zsidóság védelmére is kelt. A város zsidó negyedeinek védelmére külön fiatalokból álló őrségek alakultak, hogy azokat mindenféle támadástól megóvják. A megyei ifjúság és a protestáns iskolák diákjai is speciális nemzeti gárdákat állítottak fel 1848 márciusának napjaiban, egyrészt, hogy a nyugalmat biztosítsák, másrészt, hogy katonailag gyakorlatozni tudjanak. A Fiatal Magyarország prominens személyiségei nemcsak a szabadságharcban, hanem később, az Ausztriával való kiegyezés (1867) után is jelentős politikai szerepet játszottak. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Fiatal Magyarország a hazafiságot, a patriotizmust elég eredményesen fejlesztette és terjesztette. Azt sem kell elfelejtenünk, hogy a Fiatal Magyarország kialakított egy nemzetideált, amely a magyarság abszolút hegemóniáját akarta biztosítani a Kárpátmedencében. Ezzel az akcióval a többnemzetiségű Magyarországon a nemzeti csoportok egymáshoz való közeledését igyekeztek valamennyire megakadályozni. Autonómia helyett a nemzetiségek számára az állampolgársági egyenjogúságot kívánták, illetve követelték. Ahelyett, hogy egy „Commonwealth”-Magyarország létrejött volna, megalakult egy állam, amelyben a magyarokat mint nemzetet ismerték el. Erre válaszul a nemzetiségek a határon túl élő testvéreiket igyekeztek megnyerni, és velük igyekeztek minél szorosabb kapcsolatot kiépíteni és 22
