Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Révész László: A fiatal Magyarország
hatja, de ebben az esetben gondoskodnia kell arról, hogy három hónapon belül ismét összeüljön. Az országgyűlés feloszlatása azonban nem történhetik meg a jövő évi költségvetés elfogadása eló'tt. A fó'rendi tábla elnökét és másodelnökét a király nevezi ki, míg a képviselő- ház a maga elnökségét titkos szavazással választja meg. Az országgyűlés alsóházának tagjait népképviseleti alapon választják meg. Választójogot kapott minden, legalább 20 éves férfi állampolgár, aki sem atyai, sem gyámi, sem gazdai hatalom alatt nem áll és a) szabad királyi városokban, vagy a rendezett tanácsú községekben 300 forint értékű házat, vagy földet, egyéb községekben egynegyed úrbéri telket bír, b) akinek mint kézművesnek, kereskedó'nek, gyárosnak saját műhelye, kereskedelmi telepe, vagy gyára van és ha kézműves, legalább segéddel dolgozik, c) aki földbirtokából vagy tőkéjéből eredő évi 100 forint biztos jövedelmet tud kimutatni, d) aki jövedelmére való tekintet nélkül diplomás, községi jegyző és tanító, e) az eddigi városi polgár, amennyiben a fenti feltételeknek nem is felel meg, f) végül mindazok, akik eddig a követválasztásnál szavazati joggal rendelkeztek, mert a törvény senkit sem akart eddig élvezett jogától megfosztani. Képviselővé választható volt, aki 24. életévét betöltötte, és választójoggal bírt. A törvény a képviselők számát 377-ben állapította meg, és meghatározta, hogy egyes törvényhatóságok területén hány képviselő választható meg. A fenti számban Horvátország 18, Fiume 1 és a határőrvidék 15 képviselője is bennefoglaltatik. Mindezeken kívül Erdélyt 69 képviselő küldésére jogosították fel. A magyarság régi vágyának teljesülését jelentette a 7. törvénycikk, amely „a magyar koronához tartozó Erdélynek” Magyaroszággal való egyesülését kimondta, feltéve, hogy az erdélyi országgyűlés is hasonló határozatot hoz (5. törvénycikk). A politikai reformot fontosságában talán felülmúlta az a változás, amelyet az utolsó rendi országgyűlés törvényei társadalmi téren hoztak. Az ősiséget eltörölték és az ősiségi pereket felfüggesztették (15. törvénycikk). Ezzel a nemesi birtok kiváltságos helyzete megszűnt. Kimondták, hogy az ország minden lakosa viseli a közterheket minden különbség nélkül és arányosan (8. törvénycikk), ami a nemesi adómentesség évszázadok óta féltve őrzött kiváltságának megszűntét jelentette. A legfontosabb azonban az úrbéri viszony eltörlése volt, amely a márciusi napokig még a radikális irányzatúaknak sem tartozott a programjába. Most a társadalmi forradalom veszélyének megakadályozására, Kossuth Lajos indítványára és az ő érdeme alapján gyorsan megvalósult mindez. Az úrbéri viszonyból eredő összes tartozásokat: a robotot, a kilencedet és a pénzbeli fizetéseket megszüntették, kártalanítást ígérve a földesuraknak. Az úrbéri bíráskodást is eltörölték (9. törvénycikk). A papi tizedről az egyházi rend kárpótlás nélkül lemondott (13. törvénycikk). * Magyarország, szomorú, évszázadokon át véres történetének egyik legreme- kebb, a legtöbbször emlegetett és dicséretreméltó története az 1848-as forradalom és szabadságharc, valamint annak előzménye. A szomorú emlékek közé tartozik viszont a forradalom utáni véres megtorlás súlyos emberjogi sérelme. Az 1848-49-i szabadságharc nehezen érthető meg, ha az előzményekre nem világítunk rá. Hazánk a X. században a „flagellum dei” szerepét töltötte be, to13
