Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 3. szám - Romsics Ignác: „Az emberiség érdekében” (Kelet-Közép-Európa forradalmai a XIX. század közepén)

földbirtokok erőszakos kisajátítása is lehetővé vált. Mint von Bülow kancellár (1900-1909) egy alkalommal cinikusan, de a német politika célját pontosan visz- szaadva megjegyezte: „A nemzetiségek közötti harcban az egyik nemzet a kalapács és a másik az üllő; az egyik a győztes, a másik a legyőzött. Nincs harmadik út.6

A lengyel felkelés kudarca a kelet-közép-európai forradalmi hullám végét jelentette. Az 1860-as években új korszak kezdődött, amely a 20. század elejéig, az 1905-ös orosz forradalomig tartott. Ez a fél évszázad a társadalmi-kulturális fejlődés és a nemzeti erőgyűjtés időszaka volt, amely alatt, miután reménytelennek látszott, egyetlen nemzeti csoport sem kísérelte meg a régió területi rendjét felforgatni. Délkelet-Európában viszont, ahol a Török Birodalom tovább gyöngült, s ahol az Orosz Birodalom revánsra vágyott, tovább folytatódott a nemzeti államok kialakulása.

A 20. század elejére a Török Birodalom balkáni vilajetjeinek helyén Szerbiával és Görögországgal együtt összesen hat új állam jött létre. Az I. világháború végén hasonló sorsra jutott a Habsburg Birodalom, s az elmúlt években, az ún. hidegháború végeztével a szovjet-orosz birodalom is. A nemzetállami elv ebből a szempontból tehát diadalmaskodott. Az új államok jelentős része azonban olyan jelentékeny nemzetiségi lakosságot zár határai közé, hogy sokan a nemzetállami elv kelet-, közép- és délkelet-európai alkalmazhatóságát is megkérdőjelezik. S ha ezzel szemben sorakoztathatok is fel ellenérvek, az kétségtelen, hogy a nemzeti kérdés a nemzetállami átalakulás ellenére továbbra is a régió egyik legsúlyosabb problémája, amelyre a megnyugató gyógyírt mindmáig nem sikerült találni.

6 Idézi Oscar I. Janowsky: Nationalities and National Minorities. With Special Reference to East- Central Europe. New York, 1945. 28.

10