Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 3. szám - Romsics Ignác: „Az emberiség érdekében” (Kelet-Közép-Európa forradalmai a XIX. század közepén)

tott. Az egyesült orosz-osztrák csapatok gyorsan elejét vették ennek a lehetőségnek. A vereség után Krakkó elvesztette különleges státusát, és a Habsburg Monarchia integráns részévé vált.

1848-1849 és a Habsburg Birodalom

Az 1846-os galíciai és krakkói események mintegy nyitányát képezték a Habsburg Birodalmon végigsöprő első átfogó forradalmi hullámnak, az 1848-49- esnek. A társadalmi átalakulás különböző programjai mellett ez határozott nemzeti célokat is hordozott. Eltérően azonban a szerbek, görögök és a lengyelek törekvéseitől, akik a Török, illetve az Orosz Birodalomból való kiszakadásra törekedtek, a Habsburg Monarchia népeinek többsége nem szeparatista célokat követett, hanem a birodalmi struktúra fóderalizálásának keretében tartományi vagy nemzeti autonómiát követelt.

A Habsburg Birodalom államszerkezeti reformjára vonatkozó azon elképzeléseket, amelyek a szlávok egyenjogúsítását hangoztatták, és perspektivikusan a birodalom szláv irányítás alá helyezésében gondolkodtak, összefoglalóan ausztroszlávizmusnak nevezzük. Ennek legismertebb és legnagyobb hatású képviselője a cseh Frantisek Palacky volt, aki az 1848 júniusában Prágában ülésező szláv kongresszus összehívását kezdeményezte, és annak üléseit elnökként vezette. Az orosz pánszlávizmust és a nagynémet Mitteleuropa-terveket egyaránt elvetve Palacky az oroszok és a németek között élő, származás, nyelv, történelem és szokások tekintetében különböző, gazdaságilag és biztonsági szempontból viszont egymásra utalt szlávok, románok, magyarok és ausztriaiak szövetkezésének az eszméjét hangoztatta. Ezen együttműködés politikai kereteinek a biztosítása - írta a nagynémet szellemben tanácskozó frankfurti német nemzetgyűléshez intézett 1848. április 11-i levelében, melyben meghívását utasította vissza - az „Osztrák Császárság” történelmi feladata, „ha nem létezne már régóta”, akkor „Európa és az emberiség érdekében éppen ezért minél előbb létre kellene hozni”.2

De milyenek legyenek ezek a keretek? Erre nézve Palacky két, illetve három tervezetet is kidolgozott. Első, 1848 szeptemberi elképzelésében még a történeti elvet vette alapul, s a nyelvi-kulturális különbségeknek kisebb jelentőséget tulajdonított. Magyarországot nem számítva, amelynek különállását elismerte, így négy nagy politikai-adminisztratív egység kialakítását javasolta. Ezek a következők voltak: Német-Ausztria; Csehország Morvaországgal és Sziléziával, de Szlovákia nélkül; Lengyelország, azaz Galícia és Bukovina; valamint a dalmát és szlovén területek Illyria néven. A különböző nemzeti törekvéseket érzékelve néhány hónapon belül Palacky módosította álláspontját. Második, 1849 elején papírra vetett előterjesztésének kitüntetett szempontja már a nyelvi-kulturális különbség volt. Ezen az alapon 8 nagy egységre osztotta a birodalmat. Ezek az alábbiak voltak: (1) Német-Ausztria Bohémia, Morávia és a Szilézia németek lakta területeivel együtt; (2) Cseh-Ausztria a történeti cseh tartományok cseh nyelvű részeiből és Magyarország szlovák többségű megyéiből kialakítva; (3) Lengyelország, azaz a lengyelek és rutének lakta Galícia, Bukovina és a magyar- országi Kárpátalja; (4) a szlovének lakta részek Illyria néven; (5) Lombardia,

2 Franz Palacky: Österreichs Staatsidee. Prag, 1866. (Új kiadása: Wien, 1974.) 79-86.

3