Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Csetri Elek: Körösi Csorna Sándor göttingai tanulmányútja
Körösi Csorna fejlődésében az orientalista Eichhorn meghatározó tudományos szakembernek tekinthető. Ottléte első hónapjai után Körösi Eichhorn jótállása mellett kölcsönözte ki a tanulmányaihoz szükséges munkákat a könyvtárból. Elsősorban tőle tanult keleti nyelveket, tőle sajátíthatta el az Oriens történelmét és irodalmát. O volt Csorna mestere az arab nyelv elsajátításában és a „zsidó exegesis”-ben, melyeket Csorna Újfalvy előtt terve főtényezőiként emlegetett. Koncepcióban, tudományszeretetben és alaposságban, hozzáállásban, ügybuzgalomban és Kelet csodálatában Eichhorn Csorna mintaképe volt. A teljesség kedvéért meg kell említenünk, hogy Csorna göttingai egyetemi évei alatt arabot M. Mahn és Köster is előadtak. Mahn kimondottan orientalista volt, tanította a szír, kaldeus és sémi nyelveket, azonkívül Kelet történelmét és irodalmát is. Mesterük, Eichhorn szerepét azonban nem homályosították el, aki emberi melegségével is kitűnt. Csorna a tőle nyert alapos tudás mellett azzal is köszönettel tartozott mesterének, mert mikor akademita-társának kölcsönözte félretett útiköltségét, az Eichhorntól kapott összeg fedezte a pénztelenül maradt öreg diákunk hazatéréséhez szükséges a- nyagi alapot. Az arab Körösi tervezett keleti útjában és kutatásaiban alapvetően fontos volt. Nemcsak élő, kommunikációs nyelv, hanem a források nyelve is. Erre Csorna figyelmét főleg Eichhorn irányíthatta rá. Az egész nemzetközi tudományos irodalomban, de a hazaiban is a magyarok keleti eredete általánosan elfogadott tétel volt, beleértve a a török nyelvekkel és etnikumokkal való szoros kapcsolatot is. Nagyenyeden nem volt török szakember, Göttingában is csak mellékesen foglalkoztak vele, a hivatalos tanrendben a török nem szerepelt. Csorna azonban itt már elkezdhette török nyelvtudása alapjainak lerakását, hiszen Újfalvy előtt a török nyelv göttingai elsajátításáról beszél. 1825. évi jelentésében is utalt arra, hogy mikor 1819-ben, keleti útja kezdetén Konstantinápolyba készült, „a török nyelvet már némileg ismerte. ” A másik nagy göttingai orientalista Csorna egyetemi évei alatt Th. Chr. Tychsen (1758-1834) volt. Egyetemista korában a klasszika-filológus Heyne volt a mestere, később azonban a kelettudományokhoz pártolt. Tanárként 1784-től oktatott a Georgia Augustán, mindinkább nagy orientalista elődje, Michaelis nyomdokain haladva. Szakavatott módon foglalkozott sémi nyelvekkel, általános, keleti és külön is zsidó archeológiával, szakkurzusként arab paleográfiával, arab és héber nyelvészettel, de a keletiek sorában a török, tatár, perzsa és indiai nyelveket is tanulmányozta. Kiadott arab nyelvkönyvet és szöveggyűjteményt is, de a bibliatudományok köréből szintén sok munkája jelent meg. Eichhorn mellett minden bizonnyal Tychsen lehetett Körösi mestere, hiszen az általa közöltekből és előadottakból sokat meríthetett. Nemcsak arabot, hanem talán törököt is tanulhatott tőle és számos más kelettudományok körébe vágó ismeretet. Le Calloc'h újabb könyvében azt a megállapítást teszi, hogy Csorna „göttingai tartózkodása idején a perzsát is tanulmányozta. ” Erre ugyan, a kutatások mai állása mellett bizonyítékunk nincsen, de ha tanulta volna ezt a nyelvet, azt csakis Tychsennél tehette, aki a Göttingai Egyetem tanárai közül ezt a nyelvet is ismerte és művelte. A perzsa nyelv nem lehetett idegen Heeren professzortól sem, hiszen a göttingai tudós társaságban ő mutatta be Windischmann összehasonlító értékelését az igeragozásról, melyben a perzsa is bennefoglalta- tott (Franz Bepp über das Coniugationssystem der Sanscritssprache in Vergleichung mit jenem mit Griechischen, Lateinischen, Persischen und Germanischen Sprache). 53
