Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Csetri Elek: Körösi Csorna Sándor göttingai tanulmányútja
A kérdés rendjén azonban azt is el kell mondanunk, hogy az orientalisztika élvonalába tartozó Göttinga könyvtára igen gazdag keleti könyv- és kéziratos anyaggal rendelkezett és kitartóan őrizte idevágó hagyományait. Ezzel kapcsolatban lényeges, hogy az orosz hadseregben szolgált és Keleten sokat tartózkodó Georg von Asch katonaorvos az Egyetemi Könyvtár számára juttatott kéziratos hagyatékának javarésze, mégpedig 311 tétel a kelettudományok körébe vág (benne 78 arab, 3 perzsa, 21 török, 1 örmény, 9 tibeti, 7 kalmük, 11 mongol, 3 tatár és sok egyéb). Mindezekhez hozzácsatlakozott az iskolateremtő Michaelis 1791-ben könyvtárba került orientalisztikai vonatkozású könyv- és kéziratos anyaga. A Michaelis-kéziratok pontosan 345 tétele sorában teológiai, filozófiai és filológiai munkák mellett 8 etióp, 5 héber, 3 tamil, 2 kínai, 20 arab, 5 arab-török és 3 török nyelvű munkát tartalmazott. Mindez a későbbiekben természetesen még gyarapodott és 1894-ben a többszáz tételes orientalisztikai szak-anyagban 135 arab, 36 perzsa, 44 török, 8 héber, 150 szanszkrit, 10 etióp, 11 kopt, 9 szír és 18 egyéb orientalisztikai manuscriptumot tartalmazott. Az anyag javarésze már Körösi ottartózkodása idején a göttingai Egyetemi Könyvtárban találtatott. Hogy Körösi e kelettudományi anyagban is kutatott, lehetséges, erre azonban egyelőre bizonyítékunk nincsen. A felsorolt orientalisztikai anyag kizárólag kéziratokra vonatkozik és nincsen benne az a sokezer idevágó lexikon, szótár, könyv, monográfia, részlet- munka és folyóirat, amelyeket a Kelettel olyan szorosan összekapcsolt brit alapítású Göttingai Egyetem könyvtára gyűjtött össze, nem is szólva a térképtárról. Amihez az is hozzáteendő, hogy az egyetemhez kapcsolódó Vander- hoeck und Ruprecht nyomda arab írásjelű munkák előállítására is alkalmas volt. Minderre azért tértünk ki részletesebben, mert Csornának keleti utazásához éppen ilyen orientalisztikai ismeretanyagra és szemléletre volt szüksége, amelyből Göttingában szabadon válogathatott. Ez annál fontosabb volt számára, mert hasonló természetű anyag Nagyenyeden alig-alig volt található. Körösi a nyelvtudományban alkotott világraszóló műveket, az erre szükséges alapokat a nagyenyedi kollégiumban lerakta ugyan, de egyetemi szintű, európai kitekintésű és elmélyült ismeretanyagot és módszert mégiscsak Göttingában tanulhatott. A nyelvészet iránt szenvedélyesen érdeklődő Csornának kitűnő műhely volt a göttingai egyetem klasszika-filológiai tanszéke válogatott tanáraival. Annak keretei között több elismert szakember dolgozott, köztük a legkiválóbb Chr. G. Heyne. Mikor Csorna az egyetemre került, Heyne sajnos már halott volt (+1812). Lévén, hogy a hannoveri napóleoni uralom is változásokat hozott, éppen azokban az években került sor a klasszika-filológiai tanulmányokat koordináló szeminárium újjászervezésére, amelynek az élére Heyne tanítványa, Chr. W. Mitscherlich került. 1784-től dolgozott az egyetemen, 1809-ben az antik irodalom profilú „eloquentia et poesos” (ékesszólás és költészet) professzora volt és ebben a minőségében görög és latin nyelvet és irodalmat adott elő, nemzedéke legkiválóbbjai sorában. Tehetséges és szorgalmas nyelvtudósként ismerték, aki valószínűleg Csornát is tanította. Az a tény, hogy Körösi klasszikus költőktől vett verssorokkal ellátott és Mitscherlichet ábrázoló emléklapot adományozott Borgátai Szabó Józsefnek, úgy értelmezhető: a Mitscherlich professzorral kapcsolatos közös tanulmányokra-élményekre akarta emlékeztetni göttingai akademita-társát. Ha Mitscherlich szerepe Csorna ókori nyelvészeti-irodalmi szakosodásában valószínűnek látszik, a klasszika-filológia másik göttingai professzora, L. G. Dissen biztosan tanította. Dissen 1804-1808 között Göttingában tanult és tanulmányai betetőzéseként itt is doktorált görög nyelvészetből. Marburgi kitérő 54
