Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 12. szám - Lőrincz György: Az áruló
ben rejtőzködött, ahogy a szóbeszéd tartotta — észrevett valamit. Valamit Láday Piroska és Mikulich között. Vagy, lehet, elég volt mindaz, amit megtudott... — Végül is, ki és hogyan fogta el Mikulich Tibort? — Én.-Ön? Beszélgetőtársam középmagas, de szelíd, nagyon szelíd arcú férfi. — Igen. És meg kell mondjam, hogy ezután a történet után egy hónappal le is szereltek... — Én, s a társam az udvar felőli, a szőlőlugas alatti ablakot kaptuk. Amikor az őrnagy a jelt megadta — egyszerre ugrottunk mindannyian az ajtókra. — Mikulich épp abban a szobában volt, ahová önök hatoltak be? — Igen. — Megpróbált védekezni? — A párna alá próbált benyúlni. — Fegyverért? — Nem. Méregért. — Nem is találtak fegyvert nála? — Nem. — Keményen védekezett? — Nem. Égyáltalán nem. Szinte erő sem volt benne. És sápadt volt, elnyűtt. Azt is modnhatnám, meg volt vénülve. — Tehát semmi fegyver nem volt nála? — Nem. De a legérdekesebb az volt, hogy nálam sem volt fegyver. — Hogyhogy? — Ezt kérdezte az őrnagy is, amikor véget ért az akció.-És? — Jelentem, nincs — válaszoltam. — Hogyhogy nincs? — Nem is volt. — Nem volt fegyvere? - hűlt meg az őrnagy arcában a vér. — Nem - mondtam - erről, amikor indultam, nem volt szó... — Ezt miért nem jelentette? — Mert az őrnagy elvtárs nem kérdezte. — Az őrnagy elhallgatott. Nem tudom - ennek volt-e köze a felmondásom elfogadásához, de két hét múlva elbocsájtottak. Székelykeresztúron aznap sorban következtek be a letartóztatások. Most már valóban vihart kavart a Mikulich-ügy. Hős volt - mondták egyesek, kém volt - mondták mások. A történet, s az emlékek annyira elmosódtak az idők folyamán, hogyha néha-néha fel is idézi valaki az egykori történetet, ma is ugyanazt mondja: Hős volt... Kém volt... Tehát ki is volt Mikulich Tibor? Újra Simonffy Andrást idézem: Egy szép napon aztán Radót meghozták Nyugatról, mint háborús bűnöst. Az amerikaiak adták át. Bekerült az Andrássy út 60-ba, az Államvédelmi Hatóság fogságába. Nekem pedig egy meghívó jött az AVH-tól, már abban az értelemben, hogy az ellenállási mozgalom életben maradt tagjai és az özvegyek jelenjenek meg ekkor és ekkor az Andrássy út 60-ban, Péter Gábornál. Bementem. Ott volt Bajcsy-Zsilinszky Endréné, ott volt Tartsay Vilmosné, ott volt Révai Kálmán, ott volt Kővágó József... Ekkor Péter Gábor felvezette a cellából Radó Endrét, akit... Hát... Alig lehetett felismerni. A fél szemét az amerikai őr lőtte ki, menekülni próbált a salzburgi táborból. Az őr utána lőtt, s a szemét találta el. Fekete micsodával volt lekötve a fél szeme, és amúgy sem leiedzett jó bőrben. Azt mondja neki Péter Gábor: 88
