Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 12. szám - Lőrincz György: Az áruló

- Na, Radó, tudja, hogy kik ezek?- Igen. Az ellenállási mozgalom tagjai és a kivégzettek özvegyei - feleli Radó.- Na, mondja, tud erről valamit előadni nekünk? És ekkor hallom életemben először a Mikulich nevét. Radó szépen elmondta, hogy Mikulich aznap délelőtt jelentkezett Orendynél és nála, ugye, és elmondta, hogy létezik egy katonai ellenállási mozgalom, ennek az Andrássy út 29-ben lesz máma összejövetele.... És beköpte szépen az egész históriát. Sárközi Sándor: A vizsgálatot megindító eseményekről először az ellenállási mozgalom katonai vezetőinek kihallgatását végző Orendy Norbert és Radó Endre vádlottak beszéltek a népbíróság előtt. A részletek azonban még ekkor sem váltak ismertté. A teljes kép - melyet a következő oldalakon ismertetek - csak az ellenfor­radalmat követően alakult ki. Magyarország német megszállása után, a Békepárt Központi Bizottsága a Magyar Frontban lévő lehetőséget felhasználva, nagy gondot fordított a hadsereg tagjait felvilágosító és mozgósító propagandájára. Röplapokat juttatott el a né­met- és fasisztaellenes parancsnokokhoz, alakulatokhoz. Ezek az anyagok néhány mondatban meghatározták a teendőket is: Támogassák a nemzeti ellenállás har­cosait! Juttassátok fegyverhez, lőszerhez, robbanóanyaghoz, egyenruhához őket... Az arcvonalban ne harcoljatok!”- és így tovább. Ilyen röplap jutott el az 1. honvéd huszárszázad parancsnokához, Fodor Kár­oly századoshoz is Munkácsra, Fodor Károly ellen azonban 1944. június 16-án, egy feljelentés nyomán né­metellenes magatartás miatt nyomozóparancsot adtak ki, augusztus 10-én pedig a katonai bíróságon vádat emeltek ellene, és beosztásából leváltották, felfüggesztet­ték. Betegség ürügyén a front alakulásának felhasználásával Budapestre utazott, ahol kapcsolatba került Nagy Jenő ezredessel, az ellenállási mozgalom egyik ka­tonai szervezőjével. Azt a feladatot kapta tőle, hogy próbáljon a fővárosi alakulat­tól lőszert és fegyvert szerezni. Októberben az Alkotás úti helyőrségi kórházban találkozott ismerősével, Mikulich Tibor páncélos századossal. A folyosón beszél­gettek az ország katasztrofális helyzetéről.- Van-e kiút, ha igen, merre? - kérdezte Mikulich százados.- Igen, van! - felelte határozottan Fodor Károly százados. Elmondta, hogy kapcsolatban van néhány olyan vezérkari tiszttel, akik készek és képesek ezt a nyilas vezetést elsöpörni. Nem sokat tudtak beszélgetni, mert sokan voltak a folyosón, Fodor ezért el­kérte Mikulich telefonszámát, és felhívta a figyelmét arra, hogy a hallottakról ne beszéljen senkinek sem. A találkozó létre is jött (...) Mikulich Tibor a munkatáborból visszatért Túri és Lichting segítségével, ezu­tán kapcsolatot keresett a Nemzetközi Vöröskereszthez is. Egy alkalommal elmen­tek Nagy Jenő ezredes Stahli úti lakására, ahol Nagy és Túri elég nyíltan beszélt az ellenállás előkészítéséről. Nagy Jenőt az illegalitásban egyébként Szűcs ezredes néven ismerték, de Mikulich Tibor már régebbről, Kassáról ismerte, ahol együtt szolgáltak. Rövid beszélgetés után Nagy szólt Mikulichnak, hogy menjen el Tartsay Vilmos lakásá­ra, az Andrássy út 29-be, ahol majd további feladatot is kap. - A jelszó „mozijegy” - mondta. Mikulich a következő napon el is ment, de csengetésére senki sem nyitott ajtót. Másnap ismét elment, de hiába (...) 89

Next

/
Oldalképek
Tartalom