Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 12. szám - Calvus, Caius Licinus: Versek (Kovács András Ferenc fordításai)
VI. Ügyes legyél, te kerti törpe, tartsd távol kíváncsi szarkák, varjak, agg hollók, tolvaj leselkedők, szar cenzorok, közemberkék s erénycsőszök vészt károgó karát, mert itt vagyunk, miként a múltkor is, megint ketten, habár tavaly tán Fulviát tekertem még - már szinte fuldokolt a túl sok kéjtől, úgy nyögött ziláltan... O, nem ő, de más volt! Tán Lydém... A fűre nyomtam én, s lihegtünk szent Lupercal ünnepén - elébb lovacskáztunk nyerítve, majd mekegve vágtattunk, hágtunk, egymásra mászkáló kutyák, karmos macskák, fúván dühöt... Ledér Dione, szégyenkezz, mert mégsem így volt - Lyde csak letérdelt, és... Jaj, az nem ő volt!... Postumilla tán? Mindegy. Most Portiával áldozunk neked. Pajzán kacorral állsz - segíts, hogy jól bírjuk! Jöjjön kilencre hat vagy öt menet, s végül egymásba olvadón omoljunk bús vággyal, mint Trója rég - álomba roskadó bástyák. VII. Portia, Porcula, ejnye, maszatka, be összekenődtél! Nem csoda, Porcula, szűz malacom, hiszen épp malacot szopsz. VIII. Flora, kis hetérám, nyisd ki már az ajtód — rádtöröm különben... Tömni, kúrni ismét, folyton úgy szeretnék! ... S csak fecsegni aztán. Róma híreit majd nedves ajkaidról részegen fölinnám, mint a testi nektárt, mely kitárt öledből csurdogál, ha fekszel harmatozva, csurdén — s nyelv hegyére csöppen égi ihlet... Áldott múzsatej buzog föl, mintha fürge forrás Delphiben, de (- -) 35
