Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11. szám - Pomogáts Béla: A polgári ethosz (Választások után - új korszak előtt)
Pomogáts Béla A polgári ethosz Választások után - új korszak előtt Fiatal Magyarország ó százötven esztendeje, 1847 nyarán Petőfi Sándor, csatlakozva az Életképek című folyóirat íróihoz, a következőket jegyezte le: „a fiatal Magyarországhoz mindazokat számítom, kik valódi szabadelvűek, nem szűkkeblűek, merészek, nagyot akarók, azon fiatal Magyarországhoz, mely nem akarja a haza kopott bocskorát örökké foltozni, hogy legyen folt hátán folt, hanem tetőtől talpig új ruhába akarja öltöztetni.” Mindez úgy hangzott, akár egy nemzedéki program, amelynek keretében egy, a történelem színpadára lépett ifjú nemzedék hirdetett cselekvési tervet. Ez a cselekvési terv valósult meg a fiatal Magyarország, a márciusi ifjak politikai tevékenységében és irodalmi munkásságában, előkészítve azt az országos újrakezdést, amely aztán 1848. március 15-én bekövetkezett. Most ismét a fiatal Magyarország képviselőinek jutott az a történelmi szerep, hogy kezükbe vegyék egy sok tekintetben megfáradt és kiábrándult, saját jövőjét mégsem apatikus közönnyel néző ország ügyeinek intézését. Ok is többnyire ifjak, akár másfél évszázaddal korábbi elődeik. Hiszen 1847-ben Petőfi huszonnégy, Jókai huszonkét, Vasvári Pál huszonegy, Pákh Albert huszonnégy, Irinyi József huszonöt esztendős volt: a fiatal Magyarország reprezentánsai a XIX. század húszas éveinek elején születtek és még egyikük sem töltötte be harmincadik életévét, midőn a történelem színpadára szólította őket a forradalom. Egy évtizede, politikai csoporttá, majd párttá szerveződésük idején nem voltak ennél sokkal idősebbek a Fidesz mai vezetői - mára az új Országgyűlés és az új kormány tagjai - sem. Egy évtized leforgása alatt az ország vezetőivé váltak, akiknek Magyarországot át kell vezetniük az ezredfordulón, be kell kormányozniok az európai népek politikai közösségébe és be kell teljesíteniök azokat a követelményeket és várakozásokat, amelyek jegyében a rendszerváltozás végbement. A fiatal Magyarország mai reprezentánsainak, miként ezt a küldetést annak idején Petőfi Sándor megjelölte, szintén „új ruhába kell öltöztetni” az országot és a nemzetet. Nem a régi: a Kádár-korszaktól, a korábbi jobbközép és a most távozó balközép kormányzástól itthagyott, többszörösen is kinőtt és elkopott öltözetet kell foldozgatnia és toldozgatnia, hanem valóban új ruhát kell szabnia arra az országra, amelyet a rendszerváltás után is új és szokatlan próbatételek elé állított a változó idő, amely azonban ezekben a próbatevő esztendőkben mégis megerősödött. 80
