Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11. szám - Hász Erzsébet: Terhére vagyunk az Úrnak szavainkkal (A rossz problémája Tolsztoj műveiben)
— bűn, felelősség, lelkiismeret — elvi vizsgálata: a történetírás tárgya” az ember életéről alkotott képzet”, „az akaratról alkotott képzet”. Az ily módon történetíróba bújtatott személyesség10 11 is lehetővé teszi a metafizikai rossz bizonyos kérdéseinek föltevését, de egyelőre erőteljesebben a fizikai rossz, semmint az erkölcsi rossz oldaláról közelítve. A halál mint malum physicum mutatkozik az ifjú Petya Rosztov és a kis hercegné sorsában: ártatlanok és még szinte gyermekek, életek, amelyeknek a történelem Uletve a természet kifürkészhetetlen okokra visszamenő erői vetnek véget, haláluk az életben maradó szeretteiket is legyőzhetetlenül sújtó csapás. Tolsztoj csupán sejtetni engedi, hogy Petya Rosztov a végső percben nem érezheti annak a gondolatának a föltételezett igazát, amely halálának értelmet adhatna: hősként meghalni a rajongásig szeretett cárért, aki „angyalian szelíd”11, s akinek láttán a fiatalember sírt a meghatottságtól, szeretett volna meghalni érte és úgy érezte, megízlelte a boldogságot. Erről a a halálról alig tudunk meg valamit, nem látjuk az arckifejezést: „vérrel és sárral bemocskolt és most már megfehéredett”12 ez az arc. A kis hercegné haldokló arca gyermeki szemrehányást fejez ki: „Én mindnyájatokat szeretlek, én nem ártottam senkinek, miért szenvedek hát?”13. Andrej herceg nem hősi halálra, hanem dicsőségre, az embereken aratott diadalra, az emberek szeretetének elnyerésére vágyva indul a háborúba, előbb találkozik saját halálának a fenyegetésével, mint felesége szenvedésével. Sebesültként a csatatéren fekve, a testi fájdalomtól ösztönözve találja meg a mennybolt látványában a lélek nyugalmát, a dicsőségvágyban pedig, amely ekkor Napóleon képében jelenik meg előtte, de mindaddig neki magának is vezérlője volt, csupán hiúságot és csalást. A testi fájdalom a sebesült Andrej herceg számára lehetőség a megismerés felsőbb szintjének elérésére, egy „szigorú, fenséges gondolatsor”14 megindítására, azaz a lelki fejlődésre, amelynek kardinális pontjait azonban még nem a lelkiismeret, hanem a túlvilági élet kérdései alkotják. (A feleségének halála miatt megtörtsége állapotában is ez foglalkoztatta.) Andrej és Pierre beszélgetéséből kiderül, hogy a herceg kétféle rosszat ismer, a lelkiismeretfurdalást és a betegséget (malum morale, malum physicum), a jó pedig szerinte ezek hiánya. (Ez a „malum est privatio honi” elv megfordítása.) Andrej herceg a rossz kerülésével egyúttal az önmagának, önmagáért élést tűzi ki célul, s ebben korábbi nézeteinek, hadi dicsőségvágyának meghaladását látja. (Erre fog következni a közjó érdekében kimunkált katonás reformgondolatok sora Andrej lelki öntökéletesedésének rajzában.) Pierre-t „érdekli” a háború, Andrej számára a háború folytatása Montesquieu-i értelemben becsületügy, de a hadsereg hierarchiájában visszatérésekor akaratlagosan viszonylag alacsony posztot tölt be. Ez a lefelé irányuló mozgás15 Andrej herceg tudatában az új felismerésből fakadó akaratlagos döntés eredménye, s ez mintegy megelőlegezi a Feltámadás hősének a malum morale mélységeinek felismeréséből következő hasonló irányú társadalmi mozgását. A párbajok, csaták folyamán előtérben állt „szeresd felebarátodat, gyűlöld ellenségedet” elvet fölváltó „szeresd ellenségedet” tanításból vesz leckét második, ezúttal halálos megsebesülésekor. A haldokló a malum physicum tapasztalása folyamán átéli a gondoskodásban részesülő gyer10 Török Endre: Lev Tolsztoj. Világtudat és rgényforma. Budapest, 1987. Tankönyvkiadó 126. o. 11 Háború és béke 2. köt. 15. o. 12 uott 4. köt. 164. o. 13 uott 2. köt. 44. o. 14 uott 1. kot. 374. o. 16 Török Endre: Szemfényvesztések kora. Budapet: 1993, Liget, 38. o. 74
