Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 11. szám - A szavak közti csend (Ryszard Kapuscinskivel beszélget Kovács István)

az Egyesült, Államokban, És mégis...” A válasz erre így hangzott: „Valóban, nem dicsekedhetem azzal, hogy nagy olvasótáborom volna, de elveim ellentmondtak annak, hogy a színvonal rovására legyek olvasott, s ne az általam támasztott feltételek alapján. Talán eljön az idő', amikor az olvasóknak megfelel az, ahogyan és amit írok. Én már nem térek le az utamról.” Vagyis Bellow-nak kimozdítha- tatlan iránymutatója volt a színvonal. Én is kerülöm a felszínességet. Amikor az újságnál dolgoztam, persze előfordult, hogy gyorsan, előre megszabott időre, a szokásos műgond nélkül kellett valamit megírnom. Percnyi pontossággal be kellett fejeznem a szöveget. Ilyen esetben, amikor kényszerűen engednem kellett elveimből, s a szöveggel nem voltam megelégedve: álnéven írtam. A szerzőség ilyen jellegű esetenkénti jelzésének a gyakorlatát a mai napig őrzöm. Nem mindig kerül ki remekmű a toliam alól, noha mindig azt szeretnék írni.- Említette, hogy az utóbbi másfél évtizedben már megengedheti magának, hogy csak az írásból éljen. Ez azt is kell jelentse, hogy csak az írásnak él?

— Egyszerre több területen dolgozom. Az egyik az írás, a másik az egyetemi tanítás, vagyis előadásokat tartok, szemináriumi foglalkozásokat vezetek, a harmadik tevékenységi kör a versírás, a negyedik a fotózás. S van még egy ötödik is: író-olvasó találkozók. Azóta, hogy szabadúszó vagyok, kiadtam egy verseskötetet Noteszlapok címmel, s Lapidárium címen három kötetben gyűjtöttem össze rövidebb lélegzetű eszmefuttatásaimat, A birodalom címmel megírtam a Szovjetunió összeomlásának történetét. Most írom Az ébent.- Ez is a harmadik világ történetének egyfajta változata lesz.

— Részben igen, de híján a happy endnek. Mert ma már másról van szó; egységes harmadik világról nem beszélhetünk. A harmadik világ is tagolt: szegényebb és gazdagabb, fejlettebb és fejletlenebb, valamint rendkívül fejletlen országokra. Vagyis nem lehet a harmadik világról, mint bizonyos egységes koncepcióról, programról értekezni. Az egyes kontinensek rajzai különféle országok térképeiből állnak össze. Ma a világnak már az imperialistára és kommunistára, keletre és nyugatra történő tagolása is megszűnt.. Egyetlen nagyobb felosztási kategória létezik: a gazdagoké és a szegényeké; a demokratikus hagyományokkal rendelkező államoké, s az olyan országoké, amelyeknek nagyon gyengén fejlett demokratikus hagyományuk van, vagy éppenséggel semmilyen.- Engedjen meg egy személyes kérdési, talán a legszemélyesebbet. Említette, hogy a harmadik világ több tucat forradalmáról, államcsínyéről, háborújáról adott hírt. Nem egyszer elsőként a világban. Vagyis ott volt az események frontvonalában. És nem egyszer nézett szembe a halállal. Mint az Érzéstelenítés nélkül című Wajda-filmból megtudhattuk, négyszer kerülhetett volna kivégző osztag elé. Mi a viszonya Istenhez? Tarl-e Vele kapcsolatot? Vagy csak alkalmilag fohászkodik Hozzá? Vagy úgy sem?

— Rettentesen nehéz kérdés. Itt két személyes tapasztalatcsokrot kellene megkülönböztetni. Egyik a magánszemélyé, a másik a riporteré. Ami a személyes tapasztalatot, élményt illeti, katolikus vagyok, aki katolikus országban, katolikus családban, katolikus neveltetésben részesültem. A több mint negyven éves riporteri múltra visszatekintő újságíró azt mondhatja, hogy az emberiség, mint olyan, a maga valóságában rendkívül vallásos, s az emberiség a maga tömegében szerfelett különböző Isteneket imád. Gondoljunk a muzulmánokra, keresztényekre, buddhistákra, a konfucianizmus híveire. Nagy törzsek, nemzetségek rendelkeznek a maguk istenségeivel Afrikában. Azt mondhatnánk, hogy ilyen vagy olyan formában mindenki hívő, vallásos, de ez a vallás, a többség esetében, isten nélküli: religion sans Dieu. Vagyis a vallásos benső nem feltétlenül kötődik egy meghatározott valláshoz, szertartáshoz. Az ember önmaga lényében,

63