Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11. szám - A szavak közti csend (Ryszard Kapuscinskivel beszélget Kovács István)
temen kellett ülnünk — az órarendnek megfelelően. Tehát vagy az egyik helyen vagy a másikon kellett szabaddá tennem magamat. Mindkét helynek hátat fordítottam...- Vagyis megszűnt mind lengyel szakos diáknak, mind újságírónak lenni. ? — Igen, de ez bonyulultabb történet. Én eredetileg valójában filozófiát szerettem volna tanulni. De a sztálinizmus éveiben se a Varsói Egyetemen, se más lengyel egyetemeken nem létezett filozófia szak. Filozófusaink munka nélkül maradtak. Választásom arra a tárgyra esett, ami a filozófiához — tanulható szakok közül — a legközelebb állott. 1951-ben átiratkoztam a történelem szakra. Hozzá kell tennem, hogy az egyetemen semmiféle kézikönyv, jegyzet nem állt a rendelkezésünkre. Évfolyamunkon elsőben a történelem szakon 200 diák tanult. Egyetlen egy orosz, pontosabban szovjet egyetemes kézikönyv volt a birtokunkban. Ebból a vaskos orosz nyelvű jegyzetből úgy tanultunk, hogy mivel kevesen tudtunk oroszul, egyikünk hangosan felolvasta és fordította a kérdéses anyagot. A nagy számú hallgatóság pedig jegyzetelt. A tanulás és tanítás technikai feltételei szörnyűek voltak, de kitűnő' professzorok adtak eló'. Emiatt szívesen emlékszem vissza az egyetemi évekre. 1955-ben szereztem meg a magiszteri titulust, így végzettségemet tekintve történész vagyok.- Kikre emlékszik professzorai közül? — Európai hírű nagy lengyel történészek tanítottak. Tadeusz Mentteuffel, Aleksander Gieysztor, Marian Malowist, Stefan Kieniewicz... Lengyelországban a történelemoktatás és a történelemírás mindig magas színvonalon állott. Ezt a sztálinizmus éveinek és a kommunizmus évtizedeinek se sikerült tönkretenni, bár a történettudomány és a történelem oktatás is megsínylette a korszakot.- Ez a magyar történészek körében is köztudott. A felsorolt személyek a hatvanas években nagy segítségükre voltak magyar kollégáiknak francia, angol kapcsolataik kiépítésében. De hogyan kerültek ki - ellentétben a magyar történészekkel - abból a csapdából, amelyt a sztálinista korszak és ideológia állított nekik? Az ugyanis biztos, hogy nekik is, mármint az Ön professzorainak a marxizmus, a történelmi materializmus szellemében kellett volna okítaniuk. — Nem egészen. A történelem szaknak nagyfokú függetlenséget sikerült megőriznie. Professzoraink, a régi hagyományoknak megfeleló'en, pozitivista módon adták eló' a történelmet. Az élvonalbeli történészeinknek, akik persze nem az újkori lengyel eseményeket boncolgatták, óriás tudományos tekintélyük volt. A legnevesebbeket nem tudták, vagy nem akarták kikezdeni.- 1955-ben fejezte be történelmi tanulmányait Gieysztor, Malowist professzorok tanítványaként. El lehet mondani, hogy a sztálinizmus korszaka ellenére tanulmányai, amennyire lehetett, mentesek voltak a bolsevizmus szellemétől, így meg lehetett a szakjával elégedve. Tanulmányai befejezése után rögtön elment a Sztandar Mlodych szerkesztőségébe dolgozni? — Egyetemi tanulmányaim elvégzése után, a korábbi megállapodás szerint, már a diploma átvételének másnapján visszatértem a szerkesztó'ségbe dolgozni. A munkábalépés időpontja, 1955 júliusa, történelmi változásokat sejtetetó', izgalmas idó'szak bevezetője volt; kezdetét vette az 1956-os ó'szi vértelen forradalom szellemi előkészítése. Viták robbantak ki a szólásszabadság ügyében, amely létkérdés volt a sajtó számára. Konok küzdelem indult meg, amelynek kollégáimmal együtt én is elkötelezettje lettem. Két orgánum volt, amely a közvéleményt eró'sen befolyásoló harcból kivette a részét: a Po prostu című hetilap és a Sztandar Mlodych című napdap. Hadat üzentünk a cenzúrának. Az 1948 utáni sajtóban eló'ször kritikák áradata zúdult a fennálló visszásságokra, katasztrofális viszonyokra. Elsó'sorban a lépten-nyomon érzékelt hatalmi visszaéléseket 55
