Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 10. szám - Gyergyádesz László: "A földnek szíve van" (Tizenöt éves a Kecskeméti Képtár)

későközépkori realizmus (ami a függönyön túl van, a tükör motívuma) és a modern művészet expressziéi, képépítése folyik itt össze, együvé teremtve egy örökös körforgásban belülről kifelé és kívülről befelé megfogalmazódó szubjektív, de egyben közös mitológiával telített festői világot.

Nagy István (1873-1937) rendelkezésünkre álló anyaga szintén lehetővé tette, hogy az életművet sejtetve külön teremben adjunk helyet képeinek.10 11 Az erdélyi származású festőt (Csíkmindszenten született) már 1892-94-ben az Alföldön találjuk (Homokmégyen tanít), de a budapesti, müncheni, majd párizsi tanulmányai után 1902-től egyelőre még visszaköltözik szülőföldjére. Az I. világháborúban hadifestőként szolgált (,Népfölkelő” 1916, „Letarolt fenyők” 1917), s Mednyánszkyhoz hasonlóan szerződést kötött a Wolfner-céggel öt évre, így minden képe 1921-26 között ebbe a gyűjteménybe vándorolt. 1920-ban átköltözik Magyarországra, s az Alföldön, a Duna-Tisza közén kezd festem (.Temető” 1924 k.), többek között Kiskunfélegyházán, Kecskeméten és Koszta Józseffel Szentesen. A szegényparaszti téma, az alföldi táj alapján az alföldi festők közé sorolnánk. de szigorú építészeti, szobrászi jellegű megszerkesztettsége, konstruktivi- tása és szenvtelensége eltér azok expresszív realizmusától. A Kecskeméti Képtár legjelentősebb darabjai, az 1925-26 táján készült, érett művészetét példázó sommás, pasztellel készült portréi (,Kucsmás paraszt”, a „Fehér fejkendős, lila blúzos menyecske”). „Balladák komor világa az övé, ha embert fest, akkor is a lényegre szorítkozik, a mozdulatlanságban is drámát idéz. Parasztfejei kemények, mint az öreg fák megkövült bütykei.”11

A Glücks-hagyatékkal a három külön bemutatott festő mellett számos jelentős, a XX. század első felében készült mű került a Kecskeméti Képtárba, köztük például Rippl-Rónai József (,Pipázó férfi” 1920 k.), Derkovits Gyula (,Anya gyermekével” 1934 k.), a szentendreiek közül pedig Amos Imre (,Kék önarckép” 1938), Anna Margit (,Kendős fej” 1940 k.) és Barcsay Jenő (.Szentendre” 1941) alkotása(i). Külön kiemelendő Egry József hat képe (pl. „Balatoni halász” 1941).

Az állandó kiállítás legnagyobb egysége a miskei festőművész, Tóth Menyhért (1904-80) életmű-kiállítása. Hosszú élete során - bár elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát (.Virág cserépben” 1931) — a paraszti életvitelt soha el nem hagyta, napközben szobafestő és földműves, este pedig festőművész volt. Magányos, de európai szintű életművét még csak most kezdik megismerni és értékelni külföldön, képeit láthatták már Franciaországban, Indiában, 1980-ban a Velencei Biennálén, majd az 1992-es sevillai világkiállításon is. Igen aktív, erőteljes, álmokban és mesékben gazdag együttélés jellemezte a természettel. Egy kiveszőiéiben lévő emberi világlátást képviselt, melyben az emberlény és a természetanya még együvé tartozott, és olyasfajtaképpen beszélgettek egymással, mint ahogy tette ezt Mikszáth „tűzhelyalapító tót atyánkfia”, Lapaj, a híres dudás. „A mestert, ki Lapajt. a tökély fokára vitte a dudában, nem kellene messze keresnie Petrusnak, mindenütt jelenvaló az. Csak beszélni kell tudni vele és tudni hallgatni rá. Nem mindenre a természet, az anyaföld tanít-e minket? A földnek szíve van. Aki ráborul, s fülét odaszorítja közös tápláló anyánk barna testéhez, rejtélyes dobogást hall alant... A föld gondolkozik is. Gondolatai a virágok. (...) És ha gondolkozik, ha szíve van, érezni is kell tudnia, bánatának, örömének kell lennie. (...) ... a virágok, fák, füvek is mind éreznek, mind gondolkoznak, s mindnyáját összekapcsolva tartja a szeretet nagy eszméje.” Tóth Menyhért az utolsó,

10A bajai Nagy István Képtárban van a megyében még jelentősebb Nagy István-kollekció, ahol is a kecskemétivel szemben elsősorban tájképeivel találkozhatunk, főleg az utolsó korszakából.

11 Németh Lajos: Modern magyar művészet. Corvina, Bp., 1972. p. 32

95