Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 10. szám - Gyergyádesz László: "A földnek szíve van" (Tizenöt éves a Kecskeméti Képtár)

ún. fehér korszakában a fehér színt e mindent megértő és átölelő szeretet szimbólumának tekintette (,Gea” 1973, „Filozófus” 1977). Ez a minden élőlény felé áradó szeretet jellemzi a 30-as évek eleji kezdetektől kezdve a teljes életművet is. 1945 előtt igen gyakran megjelenik festészetében a népi motívumoktól áthatott keresztény ikonográfia, melyet kiállításunkon például a „Boldogasszony” képvisel, hátterében a^Tóth Menyhért által oly gyakran idézett népi feliratok egy példája olvasható: ÉDESANYA MÁRIA SEGÍTS. Az említett fehér korszakába átvezető második alkotóperiódusában (50-es évek második felétől) a gazdag kolorit jellemzi, képein az egyetemes mitológia és a magyar mítosz ölelkezik össze. Ide tartoznak szétválaszthatatlan ember-állatai (,Macskalány” 1962, „Hiúság” 1965) és fej-sorozta (,Kucsmás fej” 1958).

A Kecskeméti Képtár fent bemutatott gyűjteményem túl természetesen ajándékozások, illetve vétel útján más jelentős művekkel is gazdagodott. Érdemes megemlítem például Czigány Dezső sorozatindító Ady-portréját 1907-ból, mely Dénes Zsófia hagyatéka részeként került hozzánk.

Az állandó kiállítás az eddigi tizenöt év alatt kétszer volt átrendezve, s a Cifrapalota elkövetkező felújítása újra alkalmat ad erre. Szeretnénk jobban igazodni a befogadó épület stílusához, hangulatához, így a századforduló törekvéseinek megfelelően (Gesamtkunstwerk) az iparművészeiét és a képzőművészetet együttesen szerepeltetnénk, ahol ez lehetséges. A festmények és szobrok látványát — hangulatos enteriőrökre törekedve — bútorokkal, ötvöstárgyakkal, kerámiával stb. egészítenénk ki. Az iparművészeti gyűjteményünkből különösen alkalmasnak tűnik erre Horti Pál hagyatékának szobaberendezése (rajzszekrény, pamlag és szivarszekrény, .1898) és kerámiái, illetve egy teljes, 1900 körüli szecessziós nagypolgári ebédlő berendezésének bútorai, melyek Thék Endre műhelyéből származnak.

A fent bemutatott gyűjtemények a Cifrapalota első és második emeletén kap talc helyet, míg a földszint és a Pávás terem a Katona József Múzeum időszaki kiállítóhelyeként szolgál. Többek között az itt megrendezett képző- és iparművészeti kiállítások nyújtanak módot arra, hogy az 1945 utáni, illetve a kortárs művészet alkotásaival is gyarapíthassuk a gyűjteményünket. 1998 tavaszán rendeztük meg például az országos visszhangot kiváltó „Kortárs magyar zománcművészet” című kiállítást, melynek anyagából olyan meghatározó jelentőségű alkotók művei kerültek a Képtár tulajdonába, mint Kátai Mihály, Stefániay Edit, Fabók Gyula, Papp Oszkár vagy Sor Júlia. Érdemes elgondolkoznunk azon, hogy nem kellene-e egy a XX. század második felének magyar művészetét reprezentatív módon bemutató egységet létrehoznunk az állandó kiállításon belül. Ha végigtekintünk a képtár anyagán — az említetteken (pl. Csiky Tibor, Hencze Tamás, Schaár Erzsébet, Bartl József, B. Mikii Ferenc, Bozsó János, Haraszty István, Orosz János, Orosz István, Galambos István, Berki Viola, Somogyi Győző, Borsos Miklós), túl ez nem tűnik lehetetlen vállalkozásnak.

96