Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 10. szám - Gyergyádesz László: "A földnek szíve van" (Tizenöt éves a Kecskeméti Képtár)

Pólya Tibor (Fivérem hegedül, 1910 k ). E műveket kiegészítve (vásárlás, ajándékozás) szinte teljes képet kaphatunk állandó kiállításunkon a Kecskeméti Művésztelep klasszikus első korszakáról (1909-19). Kecskemét jellegzetes motívumát, az ún. Barátok temploma eló'tti barokk Kálváriát dolgozta föl Perlrott- Csaba Vilmos (Kálvária, 1912) és Iványi-Grünwald Béla (Kofák hóbuckák közt, 1912). Témát kínál a művésztelep és a környéke, a Műkert és a Cigányváros is: Boldizsár Iván (A művésztelep szomszédja, 1919), Gulyás Sándor (Műkerti részlet, 1912), Darvassy István (Cigányváros, 1912). A neós törekvések (Bornemissza Géza: Csendélet, 1911) mellett a szecessziót is megtaláljuk (Faragó Géza: Tungs- ram-plakát terve, 1910 k.). E két irány talákozása bizonyos értelemben egyfajta stilizálónak nevezhető irányt adott a telep korai időszakában (Iványi-Grünwald Béla: Kertben, 1911), de a Kecskeméti Művésztelep igazából sohasem tudott kialakítani a nagybányaihoz vagy a gödöllőihez hasonló egységes képet. A telephez tartozó iparművészeti szekciót Falus Elek vezette. így az 1909-ben megnyílt szőnyegszövő iskolát és műhelyt, melyet 1910 júliusában vett át. Reményeink szerint az új állandó kiállításon már bemutathatjuk gyűjteményünk Falus Elek által tervezett kézicsomózású perzsaszőnyegeit is (1911-12). A művésztelep szobrászaitól (Csikász Imre, Kisfaludi Strobl Zsigmond) csak kölcsönzött anyaggal rendelkezünk. Számos adósságunk egyike, hogy az 1916 nyarán itt dolgozó Kassák Lajosnak és Uitz Bélának, az aktivizmus két vezető mesterének itteni tevékenységét bemutassuk a kiállításon. A Kecskeméti Művésztelep második szakaszát (1920-1944) jórészt Révész Imre főiskolai tanár és tanítványai (pl. Hajnal János, Harczi István, Prohászka József, Szabó Vladimir) jelentik. Bár gyűjteményünk némi kiegészítéssel lehetővé tenné, sajnos ez a korszak jelenleg nem képviselteti magát az állandó kiállításon.

A Kecskeméti Képtár legjelentősebb művészettörténeti rangú képzőművészeti anyaga Glücks Ferenc és felesége ajándékozásának köszönhető. A kollekció első része 1980-ban, a második része pedig 1989-ben került a képtár tulajdonába. „E jelentős műveket felvonultató hagyaték valóban díszére válik a Kecskeméti Képtárnak, mely ezáltal olyan XX. századi festészeti anyagot tartalmazó gyűjteményeknek lett méltó társa, mint a pécsi Modern Magyar Képtár vagy a székesfehérvári Deák-gyűjtemónv.’5 A Farkas István-Glücks Ferenc-hagyaték 291 művet tartalmaz, köztük a magyar művészet legjelentősebbjei közül három olyan alkotót, akiknek az anyaga minőségileg és számbelileg is lehetővé tette, hogy önálló termekben mutassuk be őket. Mednyánszky László báró (1852-1919) nagy magányosaink közé tartozik. Jelentős múlttal rendelkező arisztokrata család sarja volt. Szülőhelyének, a felvidéki híres Beckó várának — a monda szerint a család hírhedt őse, Stibor vajda építtette fel a szikla tetejére kedvenc bolondja számára — történetei, titokzatossága, misztikuma egész életére szóló lelki öröksége volt. Az 1870-es években folytatott tanulmányaitól kezdve szinte állandóan úton volt. Többször tartózkodott Bécsben és Párizsban, bejárta Itáliát (,Velence”, 1905 k.), Dalmáciát, Montenegrót. Magyarországon elsősorban az északi részeken és az Alföldön folytatja festői csavargásait. Állandó önvizsgálódása, szigorú befelé fordulása a kitaszítottak, a társadalom perifériáján élő, „eleve elrendelt” sorsú emberek felé irányította. Belülről kívánta megismerni őket, átélni az élni akarás súlyát. Párizsban rongyszedőként, Marseüle-ben kikötőmunkásként vegyült el köztük: „... Megleste sovány arcvonásaikat, melyek élesek, mint a kés, 6

6 Lóska Lajos: A Glücks-hagyaték. A gyűjteményről. In: Művészet 1990/1. pp. 24-29. A cikk a hagyaték második felét a Cifrapalotában bemutató 1989. szeptember 1 — október 29. között megrendezett idó'szaki kiállítás alkalmából írott részletes ismertetés.

93