Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Gyergyádesz László: "A földnek szíve van" (Tizenöt éves a Kecskeméti Képtár)
motívumaiban is a külső díszítés köszön vissza. A II. világháború után szakszervezeti székházként használták az épületet, majd 1982-83 között felújították és a múzeumi funkciók ellátásának megfelelően alakították át. A Kecskeméti Képtár gyűjteményének legrégebbi keletű anyaga Nemes Marcell (1866-1930), a híres műgyűjtő és műkereskedő adakozásának köszönhető.2 A Jánoshalmán született „amateur-marchand” 1911. május 20-án 79 (80) képet ajándékozott a kecskeméti Városi Múzeum Képtárának alapítására. Nemes Marcell ezzel szándékai szerint a művészeti életnek, a népnevelésnek a fővároson kívüli minél szélesebb körben való elterjedését szolgálja: „e decentralizáció megvalósításának első lépése vidéki múzeumok alapítása kell hogy legyen, melyek ... a vidéki kultúr gócpontokon a bennük felhalmozandó műtermékek révén állandó irányító és fejlesztői lehetnek a közízlésnek..”. A hagyaték mindössze két — mára már elveszett — külföldi alkotást tartalmazott, Domenico Tintoretto XVII. sz. eleji (?) oltárképét és a cseh barokk festő, Jan Kupetzky Lovas-tanulmányát. A XIX. század magyarországi festészetét például Marastoni Jakab (Leány arckép, 1841)3, Lotz Károly (Kompozíció, 1900 k.), Székely Bertalan (Tájkép, 1900 k.) és Munkácsy Mihály (Tájkép, 1880-as évek) művei képviselik. A kortárs magyar művészet nagy támogatója révén elsősorban századeleji mesterek alkotásai kerültek gyűjteményünkbe. Szinte minden jelentős iskola képviseltetve van: a nagybányaiak közül Ferenczy Károly (Csendélet, 1910 k.), Glatz Oszkár, Mikola András és Thorma János; a szolnoki művésztelep részéről Jávor Pál (Vásárira, 1910 k.), Lechner János Ödön (Tájkép, 1908), Olgyai Viktor és Zombory Lajos; a gödöllőiektől Frecskay Endre és Zichy István (Női portré, 1911); a Nyolcaktól Czigány Dezső (Férfi tanulmány, 1906), Czóbel Béla (Kastélypark, 1905), Márffy Ödön (Utca, 1910 k.), Kernstok Károly és Pór Bertalan. Az irányzatokhoz, iskolákhoz kevésbé besorolható festők közül megtalálhatjuk Rippl-Rónai József (Református pap arcképe, 1905 k.), Vaszary János (Női portré, 1900 k.) és Gulácsy Lajos (Olasz park, 1905) műveit is. „Honorálni kívántam Kecskemét város ama nagylelkű és minden követésre méltó bölcs elhatározását, hogy .. művésztelepet létesített és műteremházakat emelt.” Nemes Marcell ajándékozása szorosan kapcsolódott a Kecskeméti Művésztelep 4 * alapításához, melynek gondolata 1909 nyarán merült fel először. A történet Nagybányán, az 1905-06 táján kibontakozó neós mozgalommal indult (Czóbel, Tihanyi). E főként fiatalokból álló — Cézanne-t és Matisse-t követő — csoport élére Iványi-Grünwald Béla állott, aki — elsősorban a külföldről visszaérkezett Falus Elek biztatására — 1909 szeptemberében már kész programmal állt Kada Elek polgármester elé, s a „Művészek s művészi ipar számára földet, hajlékot s támogatást” kért a Nagybányától elszakadni kívánó kolónia nevében. 1910- 12 között készült el a Kecskemét részén, az ún. Műkertben a Jánszky Béla- Szivessy Tibor által tervezett művésztelepi épületegyüttes, a műtermi villákkal és a közös műterembérházzal. Nemes Marcell gyűjteményének darabjai nélkülözhetetlen képi dokumentumai a művésztelep indulásának: Perlrott-Csaba Vilmos (Csendélet, 1910 k.), Bornemissza Géza (Csendélet, 1911 k.), Iványi- Grünwald Béla (Kecskeméti táj, 1909-10), Faragó Géza (Virágok között 1911), 2 A témáról lásd: Sümegi György: Nemes Marcell, a műgyűjtő'. Adalékok a magyar műgyűjtés századeleji történetéhez. In: Cumania III. Szerk.: Horváth Attila. Kecskemét, 1975. pp. 275-304. (Ugyanitt megtalálhatóak az idézetek eredeti forrásai is.) 3 Azokat a műveket emeltük ki, amelyek többnyire láthatók is állandó kiállításunkon. 4 A művészteleprűl lásd: Sümegi György: A Kecskeméti Művésztelep és Alkotóház. Új Művészet Kiadó, Bp., 1996 92
