Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 10. szám - Gyergyádesz László: "A földnek szíve van" (Tizenöt éves a Kecskeméti Képtár)

Ifj. Gyergyádesz László

„A földnek szíve van”

Tizenöt éves a Kecskeméti Képtár

1. 998. október 8-án lesz tizenöt éve annak, hogy megnyitotta kapuit a Kecskeméti Képtár a főtéri Cifrapalotában. Az épület a magyaros szecesszió kiemelkedő emléke. Kecskemét különleges kulturális értékű városközponttal dicsekedhet, amely a magyarországi szecesszió építészetének gazdag tárháza, és ahol — Európában is egyedülálló módon — valamennyi vallási közösség temploma a főtérhez kapcsolódik. A kecskeméti városatyák 1901-ben határoztak az első városi bérház felépítéséről. így ír a korabeli helyi újságíró: „Eddig ahhoz voltunk hozzászokva, hogyha Kecskemét várossá székházat emeltetett, rábízta Lechnerre, a legnagyobb magyar építőművészre..., ha freskókat festetett, festette Székely Bertalannal, ha bérházat építtetett, akkor is egy zseniális művészemberre, az agg mester legnagyobb erejű tanítványára, Márkus Gézára esett a választás.”1 A Cifrapalota a fiatal Márkus Géza (1872-1912) főműve, egyben első olyan komolyabb munkája volt, amelyet kiviteleztek. Az első tervet még 1902 augusztusáig át kellett alakítania pénzügyi okok miatt. A legjelentősebb változás az volt, hogy le kellett mondani az épület Rákóczi úti főhomlokzatának két sarkán emelendő tornyokról, illetve a lábazatot kő helyett vakolással oldották meg (ez ma különösen sok gondot okoz). Az épületet gazdaságossági okokból több funkciósra tervezték. A földszinten bérbe adható üzletek sorakoztak (bejárataik helyén ma ablakok vannak), az első emeleten a Kereskedelmi Kaszinó díszterme (Pávás terem) és egyesületi helyiségei, míg a második emeleten bérlakások voltak. A Cifrapalota külső díszítése a Lechner-iskolát követi a homlokzat színes majolika betéteivel és a magas tető mázas cserepeivel, pirogránit plasztikáival és „kéményeivel”, melyeket a pécsi Zsolnay-gyár kivitelezett. A halványlila majolikamezőkön kibontakozó floreális szecessziós ornamentika magyar népművészeti motívumokkal keveredik, az utóbbinál minden bizonnyal a székelyföldi Huszka József nagyhatású gyűjtéseit felhasználva, aki ezek eredetét az ókori nagy keleti kultúrákkal hozta kapcsolatba. Az épület belső díszítése visszafogottabb, elsősorban a mintegy 150 m2-es alaprajzú Pávás teremre összpontosul. A kék eozinmázas csempék,a piros és kék kerámiadíszek, a festett gipsz stukkókból kivitelezett, de eredetileg eozinos kerámiából tervezett pávák, a ma már hiányzó hatalmas tükrök, s különösen az egykor arany hátterű fehér stukkók együttesében,

1 Szántó Kálmán: A város képvásárlása. Kecskeméti Lapok 1905. április 2. Idézi Bánszky Pál: Művészetpártolás Kecskeméten a XX. század elején. In: Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1986. Szerk.: Sztrinkó István. Kecskemét, 1987 (kézirat), p. 180. A Cifrapalota épületéről lásd pl.: Simon Magdolna: A Cifrapalota. In: Forrás 1983/9. pp. 55-60.

91