Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10-11. szám - Lázár István: Erdőbénye, Sima, Baskó
Kavarog bennem az indulat s gondolat, érzelem és megfontolás. Ott a vizet a Nagymaros fölötti, egyéb célra létesített tározó adta volna, mellékesen; és az örök Duna. Itt külön, csak e mű miatt az Aranyos-völgyet 60 méter magas betongáttal rekesztenék el. Ott az, hogy a vízügyi lobbi éppen az Esztergom és Visegrád közötti, történelmi emlékekkel oly dús tájba erőltette volna be otromba betonszörnyeit, szinte perdöntő' érveit adta a tiltakozásnak. Itt ugyan kit mozgósítana protestálásra ez az Isten háta mögötti Aranyos-völgy. (Nóta bene, ha a Dunaszaurusz alsó főműve, ahogy azt egy alternatív terv tartalmazta is, nem néz közvetlenül szembe a visegrádi Fellegvárral, a Salamon-toronnyal és a Mátyáspalotával, hanem alig följebb, a Hideglelős-kereszt tájára kerül, akkor az ellenkezés talán soha nem nyer akkora töltést, hogy Magyarország az egész építkezéstől visszalépjen. De hagyjuk ezt. Most nem a Bős-Nagymaros hívószavú, valójában majdnem évszázados múltú vízerőműterv fájdalmas történetét írjuk, benne mégoly pikáns nemzetközi, nemzeti, valamint technikai és taktikai részletekkel. Nem.) Próbálhatnék mozgósítani alternatív közgazdászokat: ugyan számoljanak utána, hogy a 620 miihó dollárosra tervezett beruházási összeg - ami különben norvég olajdollárokból származna, persze hitelbe s profitra - racionálisan megtérülhet-e. És ez a 620 millió dollár — ma úgy 110 milliárd forint — még kevés is: a próbafúrások máris kimutatták, hogy a zempléni alapkó'zet más, drágább betonozást igényel az elsőül tervezettnél. Másrészt lehetnék jámborul jóhiszemű. Hiszen a terv víziparadicsomot ígér az alsó tározótóval, a felsőt meg mélyen elrejtenék; hasonlóan a szivattyúkat-turbinákat és egyéb gépi berendezéseket. Sima, Baskó kellő ideig kitartó lakóihoz beköszöntene a jólét; akik itt vettek nyaralót, ingatlanaik értéke az égbe szökne. Ámbár: tessék azért erről a nagymarosiak körében is tájékozódni. Továbbá, nem szoktam-e magam is háborogni olykor, mert — bár persze rossz tapasztalatokkal is indokoltam — képtelen huzavonák kísérik hazánkban létfontosságú beruházások - így hulladéklerakók és -égetők, ólomfeldolgozók, víztisztítóművek és hasonlók - megvalósítását. Nem egyszer puszta dacból, „Ugocsa non coronat” alapon. És végül is, ahová ezt a Simaszauruszt tervezik, az a rész már, ha kevéssel is, de kívül esik a zempléni tájvédelmi körzet Baskó és Sima fölött előzékenyen elkanyarodó határain. Azokat úgy húzták meg erre, mintha csak a jövendő vízmű felől kívánnák természetféltők aggályait, tiltakozását elhárítani. Vagy netán a mintha nem való ide — mert ezt is akarták, fukarul mérve a védelemre érdemesített részeket? Szúrhatnám azután mások körme alá a szálkát. Bizonnyal akad még hely, s aligha csak egy - emlegettek ilyent például a Cserhátban is ahol víz, és szintkülönbség egyaránt megvan egy szivattyús csúcserőműhöz. Ám ez csúnya játék. Mert főparancs, hogy ne kívánd másnak, amit magadnak nem akarsz. Akkor hát? Epilógus „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent...” Csak látszólag másítok Radnóti versbeszédén, ha így folytatom: nekem térkép e táj. Igen: telitűzdelve emlékjelekkel; berajzolt helyekkel, ahová egy különleges ásvány, egy mestermívű kőpenge, egy önfeledt beszélgetés, egy bársonybarna kalapú vargánya, egy átkozódó szajkó, egy pár percnyi tiszta csend emléke köt. Másrészt: de hát mit is kívánok, mit féltek és sajnálok én? Baskó fölött a Horvátkuti-rét bizton megmarad, vízmosásaival, a 64 obszidiángumó hűlt helyével. Csipkés sírjáig sem fog fölérni a víz, nem mossa ki onnan rókarágta, porladó csontjait. S ez csak egy völgy. Még mindig marad annyi másik. Csak itt a Zemplénben is hány vonzana vissza. Hányszor mentem föl Telkibányáról az Osva-völgyön a Kutyaszorítóig, vagy tovább a Herceg fiabércig. Makkoshotykáról a Hotyka-patak völgyében az Erdész-emlékműhöz. Törtem át, amíg nem volt épített út, a hollóházai Szurok-rét felől az Ábrahám-völgyön át Alsókékedre. S az inkább bántana-e vagy kevésbé, ha a Tolcsva-patakot verné betonbilincsbe gát, vízbe fojtva a völgyét Erdőhorváti és Középhuta között. És hol is van az az 77
