Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10-11. szám - Kiss Anna: Csak a görögök tragédiái
ősbükkös, mély szurdokból kiemelkedő törzseinek áhítatot keltő gótikája - el nem árulom, mert egy mohó vízépítő még arra téved... Még egyszer: de hát mit is kívánok, mit féltek és sajnálok én? Hiszen minden völgy, minden természeti táj — még a sívó puszta sem igazán kivétel! — évente más; úgy alakítja önarculatát, hogy tíz év után akár azt hiheted: eltévedtél, más tájon jársz, mint amit emlékezeted őriz. Akkor hát? Nem vagyok már a régi. Lábam megrokkant, a hátam begörbedt; meglehet, hamarosan tán autót sem vezethetek. Amit leírtam, az hát már - félek - búcsúszó. Földúlja-e az ország egyik, maradék természeti-táji rezervátumát, azilumát a tervezett vízmű? Ha igen - már nem nekem. Ha nem, ami így ép marad - az sem nekem. Ami ezután is enyém, az a térkép, jeleimmel preparáltan. Térkép, amelyről ide másoltam Erdőbénye, Sima és Baskó környékéről néhány jelet, fűzvén hozzájuk személyes jelmagyarázatot. Ennyi. Kiss Anna CSAK A GÖRÖGÖK TRAGÉDIÁI Hirhedetten szabad életükből kitudott ridegpásztorok meséit hallgattam kiskoromban. Zúgott az eleven nádas belőle, és kiütközött a búza közül valóságosan is esős nyarakon. Zsadányi estéink emlékezői többre tartották régi magukat, a komisz szabadságot, s ahogy a fényképfelvétel lassan véglegessé lesz az előhívóban, úgy jelent meg lelki szemeim előtt egy, az akkorinál is sorsközelibb, természetközelibb, virtusra adó, minden ízében megőrzött, ősi világ. A pletykafészkek másabb, eleven stílusa mindenben elütött az övéktől. Az ő történeteikben tragédiát növelt az idő, közelebb a léthez mint az élethez, szépségét fenséges komorsága adta. A kétféleség. A kimondott mögött az elhallgatott. Csak a görögök tragédiái ilyenek. Azokból zúgnak ki a kórusok, mint a sárréti nád. 78
