Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 12. szám - Lengyel András: „Arcodról a festék nem mosódik le” (A levélíró Kosztolányi)
az író. Azok a címzettek - a kapcsolathálózatnak azok a szerepló'i akiknek legalább 5 levél szól, mindössze negyvenegyen vannak. Tíz vagy több levelet 22-en, 30 vagy több levelet pedig csak nyolcán kaptak Kosztolányitól. Mivel az öt levél már a kapcsolat bizonyos tartósságára vall, a harminc vagy több levél pedig egészen szoros kapcsolatot mutat, ezt a két kategóriát érdemes kicsit közelebbről is szemügyre venni. Az előbbi kategóriába (ti. az öt levéllel szereplők csoportjába) a következő 41 címzett tartozik: Babits Mihály, Maxime Beaufort, Berda József, Csáth Géza, Achille Dauphin- Meunier, Füst Milán, Gellért Oszkár, Halasi Andor, Kosztolányiné Harmos Ilona, Hatvány Lajos, Heltai Jenő, Horváth Henrik, Emil Isac, Jász Dezső, Juhász Gyula, Kardos László, Kárpáti Aurél, Kner Imre, Kosztolányi Árpád, Ifj. Kosztolányi Árpád, Krúdy Gyula, Kuncz Aladár, Lám Frigyes, Lányi Hedda, Milkó Izidor, Nadányi Zoltán, Oláh Gábor, Osvát Ernő, Vjelko Petrovic, Pintér Jenő, Radákovich Mária, Rédey Tivadar, Reményi József, Révay József Jules Romains, Rozsnyay Kálmán, Szabóné Weres Jolán, Tevan Andor, Tolnai Vilmos, Weöres Sándor és Zolnai Béla. Kik erek az emberek? Öt kivételével magyarok, s az öt nem-magyar címzett közül is egy-egy román és szerb (azaz eredetileg az övével azonos állam, az Osztrák-Magyar Monarchia polgárai), három pedig francia. A nemmagyarok e kicsiny csoportja mindjárt tanulságokkal is szolgál. A román és a szerb levelezőpartner léte a kapcsolathálózatban, Kosztolányi nemzetiségi érdeklődésére vall. Abgha véletlen, hogy egyik levelét, román partnere iránti gesztusból, románul próbálta megírni (Lev. 266.), s szerbek iránti rokonszenvét is kinyilvánította. A francia (s az ötnél kevesebb alkalommal „megszóhtott” egyéb nem-magyar címzettek) léte pedig részben Kosztolányi Pen Klub-béh funkciójából, részben - s elsősorban — írói ambícióinak az ország határait átlépő természetéből adódott. S tudható, Kosztolányi művei valóban megjelentek idegen nyelveken, nem magyar kiadóknál. A levelezéskötet több helyt utal is ezekre a német, angol, olasz stb. kiadásokra. Egyik regényéhez pedig nem kisebb alkotó, mint Thomas Mann írt előszót. E ponton azonban mindjárt eljutunk a kapcsolathálózat talán legfőbb (bár értelemszerű) jellegzetességéhez. A címzettek ugyanis - a rokonokon és szerelmeken túl - szinte teljes egészében gyakorló írók, költők, szerkesztők vagy kiadók. Érdekes viszont, hogy néhány akadémikus kultúrájú levelezőpartnere is volt (pl. Tolnai Vilmos, Zolnai Béla és - a legnagyobb meglepetés: Pintér Jenő). Ami föltűnő s mindenképpen szimptomatikus: a nevekből, ill. képviselőikből kirajzolódó irodalmi közeg lényegében az ún. klasszikus modernség képviselőiből áll. E kapcsolatai Kosztolányinak evidencia- értékűek, inkább a hiányok (pl. Ady és Móricz alulreprezentáltsága, Kassák teljes hiánya) beszédesek. Szintén figyelemre méltó a hozzá képest újabb, fiatalabb nemzedék egy-két képviselőjének (Berda, Weöres) összképet színező jelenléte. Előbbi talán Kosztolányi extremitások iránti fogékonyságát (s pártfogói gesztusát) mutatja, utóbbi - Weöres — viszont egyértelműen kvalitásérzéke „számlájára” írható. A második, legszűkebb, csupán nyolc főből álló csoport névsora ugyancsak tanulságos. Ez a csoport a levelek száma szerinti sorrendben ez: Kosztolányiné Harmos Ilona (172), Tevan Andor (155), Babits Mihály (93), Lányi Hedda (86+1), Kosztolányi Árpád (51+5), Csáth Géza (49+3), Füst Milán (48+1), Juhász Gyula (42). Nem kétséges, hogy a kapcsolathálózat centrumát ez a nyolc fő alkotja, ők azok, akik - eltekintve a network föltehető- leg fontos, de valamüyen oknál fogva nem levelezőviszonyban lévő tagjaitól, pl. anyjától, fiától - a legközelebbi, legtartósabb „kötést” mutatják. E csoportból hárman vagy családtagok (apja, felesége), vagy szerelmi partner (Lányi Hedda). Egy fő (Csáth Géza) rokon is, írótárs is. Tisztára irodalmi kapcsolatnak csak három (Babits, Füst, Juhász) tekinthető, míg egy (Tevan) az írónak a kiadójával való kapcsolatát dokumentálja. A családtagokkal való szoros kapcsolat, bár jellemző, irodalomtörténeti szempontból kevéssé érdekes. Többé- kevésbé természetesnek, önként kínálkozónak látszik a Csáthtal tartott kapcsolat is: nemcsak rokonok, de nemzedéktársak is voltak, szocializációjuk sok szálon kapcsolódott, s egymáshoz közelítette őket művészi ambíciójuk is. Mégis, aligha véletlen, hogy rokonai — unokatestvérei - közül Kosztolányi éppen Csáth Gézával tartott fönn intenzív, benső kapcsolatot: valódi barátságot. Csáth művészi irányultsága, karaktere, fölfokozott szenzibüi- tása nélkül ugyanis ez a kapcsolat is alighanem megmaradt volna szokványos unokatestvéri viszonynak, — e tulajdonságai viszont fölértékelték Kosztolányi szemében. Izgalmasabb a Tevan Andorral való tartós és intenzív kapcsolattartás kérdése. Oka ugyan ennek 85
