Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10-11. szám - Papp Tibor: Irányítószám 4351
a mindeneken győzedelmeskedő kenyér illatának, a frissen sült cipóból kibomló illatcsokornak, a kemencében sült lángos kaporral fűszerezett leheletének. Amikor a konyhában nagyanyám hajnali négykor a teknőhöz állt kenyeret dagasztani, nemcsak a kenyértésztának, de a tekenő fájának is volt szaga. A tornácra kilépve ilyenkor még csillagzott az ég, hűvös volt és mintha még aludt volna minden szag, mérhetetlen tisztaságként kellette magát az ébredő világ. — Fiam, mondta V. a feleségének, hat hónap után arra lettem figyelmes, hogy nem érzem a szagokat. Tudod, mikor az ember csak úgy megáll, és körülnéz, hogy hol is van, akkor nemcsak a szemével lát. Az Oszőlőbe menet, a hátad mögül is érzed az ártézi kút szagát, ami a föld mélyéből jön, ami benne van a korsóban, meg a fedőben is, amiből iszunk. A lágerben csak a latrina fanyar büdöse jutott el a tudatunkig, de az is csak akkor, ha a gödör fölött ült az ember. Úgy leromlott az állapotunk, hogy a szaglásunk is belerokkant. Az orosz szagokból nem maradt meg bennem semmi. Na, talán a mahorkáé. Az őrök mahorkát szívtak. Kérdezd meg, akármelyik deportált megmondja neked. Nem tudod elképzelni, hányszor gondoltam a mézzé érett otellóra, csak kiállsz a tornácra és rádomlik a szőlőlugas illatfüggönye. Régen vályogból épültek a faluban a házak, földes padlóval, hosszú tornáccal és nádfedéllel. A nádat később cserép váltotta fel. A nádfedélnek poros szalmaillata van nyáron, télen pedig nedves mohára emlékeztet. A század első negyede óta a vályog mellett, de főleg alatta, tégla vagy mészkő a házak alapanyaga. A házban elöl laknak a gazdáék, hátul az állatok. Elöl virágoskert feszít, hátul trágyadomb. Elöl cifra kerítés, hátul deszka vagy olcsó drótháló a porta határa. Elöl szenteltvíz és almaszag dereng, hátul salétrom és tehénszag keveredik a frissen kifejt tej szagával. Elemista korom minden ünnepének külön illata volt Vállajon (előtte ritkán voltam ott, a háború terelte oda családunkat). Az év márciusban kezdődött a 15-i ünnepséget belengő széllel, mely a víz csobogását szinte hallhatóvá téve a Vezérárok szagát hozta, s a vízben hajlongó fűszálak táncának elképzelésével múlatta a kisiskolás fejében az időt. Húsvétra ünneplőbe öltözött a falu minden udvara, járdája, homokos útja. A húsvéti tisztasághoz hozzátartozott a hajnali tűzszen- telést előkészítő izzó parázsban forgatott zömök botok ezüstös füstjének szaga, meg a sonkaszentelés kalácsos-tormás-keménytojásos-tömjénes falusi aromája. Űrnapján részegedésig elárasztott mindenkit a frissen vágott liliom émelyítő pacsulija (azt mondták róla, hogy veszélyes) meg a mindenféle virágoké, melyeknek szirmait fehérruhás kislányok szórták a körmenetet vezető pap lábai elé. Pünkösdkor nagyanyám fánkot sütött, tele volt szagával a nyárikonyha, meg a fél udvar. Péter-Pálkor a vállaji búcsú messzi földről: Nagyecsedből, Nagykárolyból hozta a vendégeket, ilyenkor illatban a hevesen érő cseresznye mindent megelőzött, még a töltöttkáposztát is, ami emlékeimben jobban rímel az októberi Vendel-nappal, amikor szintén messzi földről jöttek a rokonok nagyapámat köszöntem. A favágás szaga jelentette a telet. A jégkristályos levegőben szétbukó fadarabok mintha illatszórók lettek volna.- Tanuld meg fiam, télen a budi sem büdös — oktatott nagybátyám, akinek külön elmélete volt saját szagáról. — A másik büdös, a másik férfi, ha fingik egyet, mert a tied, az nem, annak jó szaga van, magadba szívod a dunyha alatt. Az asszonynak is jó szaga van. Ne felejtsd el! Még akkor is, amikor megizzad. Keverd össze szagát a széna illatával és tüstént hetykélkedni fog benned az őserő. A malom szaga, meg a temetőé is, már messziről érezhető volt, a maloméban a gőzgépek elvizezett olaja vitte a prímet, a temetőében a gyertyaszag keveredett az akácéval. A Levente tér a falu egyik végén, a Zárdakert majdnem a másikon, 55
