Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10-11. szám - Zelei Miklós: Zábreh na Moravie
Prievidzának jelöli a helyet. Bélik György a lipótvárosi (ma Szent István-) bazilika oltárához alföldi lányt vezetett, a kisszállási Magyar Baksa Anna és Molnár József Juliannáját. Nagyanyám még Budapesten született, aztán a család egy időre kiprosperált a Francia Köztársaságba - szabadság, egyenlőség, testvériség. Mademoiselle Hélene Bélik alsó tagozatos általános iskolai bizonyítványát már a párizsi ötödik kerületben állítják ki 1903 nyarán. Közben az apai ágon is folyamatos a készülődés. Csongrádon 1847 novemberében páter Czibulyka megkereszteli Varga-Szilaj Ágnes és Szabados János leányát, Ágnest, utána a család Kömpöcre költözik. Zelei Antal 1865-ben innen viszi Szabados Ágnest Kistelekre. Ok apai nagyapám, Zelei József iparos szülei. Apai nagyanyám, Garas Viktória és Rádóczi Illés Rozália lánya annyira a szegedi nagytáj homokmélyi pusztáiból került elő, hogy neki alig van írásos nyoma az 1939-ben összeállított családi dossziéban. „Zsidónak minősül, vallásától függetlenül, akinek legalább egyik szülője vagy legalább két nagyszülője zsidó vallású”: 1939:IV. te., a második zsidótörvény. Apám gépelni kezdi a családfát, a parókiákról megkéri a kereszt- és házasságleveleket. A káplánok, a plébánosok a polcok között szorgoskodnak, porolják az anyakönyveket. Kivonatol a református segédlelkész, sok a munka, hogy ne kelljen annyit irigálni, neki is bélyegzője van: „Az 1939 IV.t.c. végrehajtására illetékmentes (7720-1939. M.E.sz. rend. 68.§)” Lent apró betűkkel az anyakönyvi kivonatot előállító nyomda: Kner Izidor, Gyoma. Anyai nagyanyám kivonatán semmi szépítés: „Dicsértessék a Jézus Krisztus! Származás igazolására az okmány illetékmentes”. Mindez a táj. A szülőföld, amint folyton szül. Se kezdet, se vég, a méhszáj és a sír nyílása ugyanaz. Anton Gress dédnagyapám visszament innen szülővárosába, Zábreh na Moraviéba. Tizenötezer lakos, erőmű, öntöde, elektrotechnika, a főtéren reneszánsz és barokk épületek. A családi legendárium szerint Gress Antal nem szeretett magyarnak lenni. Amikor fia, Géza kétéves lett, azt mondta a feleségének, Karolinának, hogy nem tud tovább Budapesten élni. A családjának itthagyta a cipőboltot, és hazament. A húszas években egy brünni kórház elküldte a gyász- jelentését, a papír az egyik költözködésnél elveszett. Dédnagyapám története táplálta belém az örök visszamenési vágyat? Vagy ez az emberiség egyetemes vágyódása, miközben nincs hová visszamennünk; Anton Gress, miután visszament, nem szeretett volna visszajönni? Én látom, a szülőföld az, ami kifut alólam. Az otthonom. 47
