Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 8. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - XI-XII. rész)

mölt az asztaloknál, egy szemüveges férfi diktált nekik. Az egyik oldalsó ajtón Mudrinszki Ozren lépett be, hozzám sietett. Átadtam neki a jegyző- könyveket, gyors pillantást vetett rájuk, a ládáimat is megnézte, és az arca úgy felragyogott, mintha a gumilabdák arannyá változtak volna a szeme előtt. Megölelt.- Tudtam, hogy jól választok. Remek munkát végzett.- Csúnyán farba rúgtak bennünket - mondtam. - De hát én nem jósoltam nagy lelkesedést.- Maga hozta a legjobb eredményt!- Hogyhogy? — hüledeztem. — A szerb utcákban biztosan mindenki a rózsaszínű ládákba dobta a golyóbisát.- Fenét. Az ő padlásaikat is le kellett söpörnünk.- Nem olyan nagy seprűvel, mint a magyarokét.- Kisebb seprűvel, de ez is éppen eléggé felbőszítette őket. Meg aztán a szenttamási szerbek zömében mindig királypártiak voltak. De majd megszeretik a szocializmust.

Az asztalok felé kiáltott.- Sztevica elvtárs, gyere már ide! Nézd meg ezt!

A szemüveges férfi odasietett.^ Sohasem láttam még, nem szenttamási ember volt, talán Óbecséről, vagy Újvidékről küldték hozzánk, hogy irányítsa a választásokat. 0 is megszemlélte a papírokat és a ládákat.

Mudrinszki Ozren rám mutatott.

A legjobb emberünk.

Sztevica kezet nyújtott.- Szívből gratulálok, elvtársam.

Ezután fogta a fekete ládákat, és a gumilabdákat átöntötte a rózsaszínű ládákba. Néhányat visszadobott a vak dobozokba, és rosszallóan dünnyögte:- Vannak még reakciós elemek közöttünk. Szerencsére nem sokan. Könnyen átneveljük őket.- Ezért kár volt habosra verni a számat az esti gyűléseken - mondtam Mudrinszki Ozrennek. - Anélkül is fölényesen nyertük volna a választásokat. Bizonyára az egész országban.- Tájékozódnunk kell a nép érzelmeiről és pártállásáról — mondta Mudrinszki Ozren. — Erre nagyon jó a titkos szavazás. Büszkén állíthatom, hogy a hangulat sokkal jobb, mint ahogyan hittük.

A szemüveges férfi ismét megrázta a kezem.- Még egyszer gratulálok, elvtárs. A jövőben is számítunk rád. Egy szót sem szólj senkinek arról, amit itt láttál.

Ködös őszi reggelen ballagtam hazafelé. Az emberek általában utálják a ködöt, én viszont szeretem. A ködben szürkén szétmállanak a házak, a fák és az emberek, vagyis olyanok lesznek, amilyeneknek én akarom látni őket. Most valamivel szebbnek akartam látni az igazinál mindent és mindenkit, ezért barátságosan köszöngettem a ködből előbukkanó férfiaknak, asszonyoknak. Nem sokan jártak még az utcákon. Időnként nevetgéltem magamban, mint egy idióta, de ezt senki sem vette észre a szürkeségben.

Rézi lángost sütött azon a reggelen, és én reggelizés közben elmeséltem neki mindent a választásokról. Szótlanul hallgatott végig, csak akkor szólalt meg, amikor befejezte az evést.

59