Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - XI-XII. rész)
Rézi még nem tudta eldönteni, hogy örüljön-e vagy sem a mezőőri kinevezésemnek. A gőzölgő ebédet kavargatta a tűzhelyen, és félig komolyan, félig tréfásan azt mondta:- Eljársz majd azokra a gyűlésekre, és főleg az asszonyoknak meséled majd az édesszájú meséidet. Előbb-utóbb megint rád akaszkodik egy kis caf- ka.- Az asszonyok felől én már megdögölhetek az árokparton. Még egy pohár vizet sem kapok tőlük. így mondta Dadogós Tamás.- Dadogós Tamás egy piszkoskodó tökfej. O csak annyit tud, hogy a felesége alád feküdt...- Ostoba szóbeszéd.- Én viszont régóta veled élek, jól ismerlek. Megkínálnak még vízzel az asszonyok, és nemcsak vízzel. Te meg elfogadod. Az udvarban nagyot csuklóit és elhallgatott a traktor. Csönd lett, kicsépelték a búzánkat. Az ebéd időre elkészült, abbahagytuk a vitatkozást, amúgy sem volt sok értelme. A cséplőmunkások a kút melletti hordóban megmosták a kezüket és az arcukat, megebédeltek, én elszámoltam Vécsey Péterrel,a bandagazdával, azután a traktor átvonszolta a cséplőgépet Hám Lajosékhoz, és a zakatolás messzebb folytatódott. Mi is megebédeltünk, Rézi elmosogatta a sok csetrest, mindent a helyére rakott a konyhában, kezdhette a rendcsinálást az udvaron. Előbb felsegítette a vállamra a zsákokat, én felhordtam a létrán és szétterítettem a búzát a padláson. Rézi lapáttal és gereblyével egyengette a felszaggatott udvart, megpróbálta eltüntetni a súlyos vaskerekek nyomait. A cséplés mindig sok piszokkal és felfordulással jár, de megvolt a búzánk és a szalmakazlunk megint nagyra nőtt. Átmentem a kocsmába csöndes kis ünneplésre, csak Szenei Bálintnak mondtam meg, hogy újra kineveztek mezőőrnek, estig azonban már mindenki tudta, illett italt rendelnem az ismerőseimnek, szívesen megtettem, és később jó hangulatban széledtünk szét, majdnem rámjött a nótázó kedv, mégsem nótáztam, csak fütyörészve mentem haza. Másnap már a határt jártam és azután mindennap a szántóföldeken voltam. A parasztok rám köszöntek, talán nem akkora tisztelettel, mint amikor még lovon ültem és pisztoly volt az oldalamon, de barátságosan, és mivel lassan és gyalog jártam, többet beszélgethettem velük, mint azelőtt, a tanyasi asszonyok vizet adtak, ha megszomjaztam, néha eperpálinkával is megkínáltak. A kukoricatáblák szépen zöldelltek, a tisztesfű is szépen virágzott a búzatarlókon, csak a Váry kastély csúnyult meg nagyon, még az ablakait is elhordták vagy betörték, Török Ádám tanyáját meg Habenyák Lajosék bérelték a falutól, ide nem tértem be többé, mint ahogyan Imrisékhez sem, Paulinával a kerítésen át köszöntünk egymásnak, Dadogós Tamás meg igyekezett minél távolabb kerülni tőlem, ha meglátott, a többi tanyán azonban mindig kedvesen fogadtak, ha bementem vizet vagy gyufát kérni. Valójában alig változott a határ, mégis megváltozott valamennyire és nem éppen jó irányba, de így is elégedett lehettem kényelmes munkámmal és tisztességgel vigyáztam a termésre. Rézi közben megőröltetett három zsák lisztre valót a búzánkból, két zsák lisztet óvatosságból a szalmakazal alá rejtettem el, és ezt nagyon okosan tettem, mert egy napon, amíg én a földeket őriztem, hivatalos emberek mentek fel a padlásunkra, szemrevételezték a szétterített búzát, 57
