Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 8. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - XI-XII. rész)

- És mit mondhatnának a jóbeszédű emberek?- Boldog életet teremtünk. Véget vetünk a régi rossz világnak. A Monarchiában és a királyi Jugoszláviában megnyomorították a nemzeteket és a munkásságot. A háború mindent lerombolt. Most újra kezdjük, valamennyien egyenló'ek leszünk, az itteni magyarság is végre saját hazájára talál...

Lelassítottam a beszédét.- Az itteni magyarság gyűlésein elég rosszkedvű emberek jönnek majd össze, de ha ilyesmiket szónokolok nekik, egyból vidámak lesznek és a pofámba fognak röhögni.- Földet osztunk a szegényeknek. Mindenkinek jut kenyér.- Földet osztunk? Miből?- Az élősködő nagybirtokosok ideje lejárt. Földjeikből jut mindenkinek. Magának is.

Eszembe jutott Belies Györgye és Jaksics Száva rosszízű beszélgetése a községházán egy izzadságszagú éjszakán. Pontosan megérezték, hogy mi vár rájuk. Kicsit sajnáltam őket.- Mikor indulhatok a határba a vasbottal? — kérdeztem.- Tehát vállalja?- Igyekszem majd szépen beszélni. De túl nagy lelkesedést nem ígérhetek.

Mudrinszki Ozren pecsétes papírlapot vett elő a zsebéből. Elém tette.- Itt van a kinevezése. Holnaptól ismét maga vigyáz a devecseri földekre.

Fejcsóválva tettem el a kinevezést.- Igencsak biztos voltál a dolgodban.- Ismerem magát. Tudom, hogy okos ember.- A vetést és a termést megőrzőm a Devecserben, ebben biztosak lehettek. A szavazatokban senki sem lehet biztos.- Az is sikerülni fog - mondta a nagyhatalmú pékmester. - A dolgozó nép köztársasága leszünk, királyok ide már sohasem térnek vissza. Én meg télen megint eljövök a házába, és felköszöntöm a névnapján.

Úgy ment ki az udvarra és az utcára, mint aki biztos benne, hogy nagyon jó munkát végzett azon a zajos napon.

Rézi a konyhából hallhatta és bizonyára hallotta is beszélgetésünket, a tűzhely mellől kurtán megkérdezte:- Megint te lettél a devecseri csősz?

Furcsa, éles hangon szólt, kicsit elcsodálkoztam.- Örülhetsz neki. Nem kell megnyomorodnunk a munkában.- Agitálni fogsz ezeknek a patkányoknak?- Ozren tisztességes ember. Mindig barátságban éltünk, megmentette a vejünk életét.- Ozren tisztességes ember. És a többiek?- Itt vannak a nyakunkon. Úgy néz ki, hogy elég sokáig itt maradnak. Együtt kell élnünk, ha élni akarunk.- A patkányokkal?- Az ember néha kénytelen patkánybajuszt növeszteni, hogy megmaradhasson embernek. A bajuszát bármikor leborotválhatja.

56